Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Függelék - 1. Somogyi Levéltári Nap '80

lyek az iskolák és a levéltárak kapcsolatának szervezettebbé tételét, pontosabban: a levéltári anyagnak az iskolai oktatásban való közvetlen felhasználását segíti. Az egyes levéltárakban végrehajtott kisebb-nagyobb fejlesztések a levéltári anyag gyűjtésének és védelmének a helyzetét azonban gyökeresen nem változtatták meg. És az évtizedek óta jelentkező feszültségek és ellentmondások felszámolásához sem voltak ezek elegendők. Lássunk néhány adatot: a tanácsi levéltárak állományuknak mintegy 30%-át nedves, tárolásra alkalmatlan helyiségben, továbbá 45%-át túlzsúfolt raktárakban őrzik. Az anyag mintegy 25%-a erősen rongálódott. A Magyar Országos Levéltár különlegesen értékes anyagának mintegy 8%-a szorul restaurálásra. A veszélyeztetett iratok megmentéséhez viszont a minimálisan szükséges restauráló, illetve mikrofilmező kapacitás sincs biztosítva. A 23 általános levéltár költségvetése, az elmúlt 10 év jelentős arányú fejlesztése ellenére továbbra is szerény, éves szinten mintegy 54 millió forint. így az intézmények túlnyomó többségénél nincs is mód a törvényesen előírt iratvédelmi feladatok, pl. a rendszeres portalanítás, a fertőtlenítés elvégzésére, miért is a meglévő raktárakban őrzött iratok állaga is veszélyben van. Az iratképző szervek jelenleg mintegy 85 000 fm. olyan átselejtezett iratanyagot tárolnak, amelynek a 15 éves irattári őrzési ideje már régen lejárt. Az elért eredmények azonban köteleznek bennünket azok megtartására is. A kulturális kormányzatnak a levéltárakra, a már összegyűjtött levéltári anyagra: a szocialista korszak forrásbázisára és annak védelmére: sokat kell áldoznia. A történelemszakos tanárok továbbképzését is szolgáló Benda Kálmán előadása előtt: Kelemen Elemér - többek között - az alábbiakat mondta: Kedves Hallgatóim! Sajátos hagyománya a már negyedszer megrendezett Levéltári Napoknak, hogy összefonódik bennük az öröm és a munka. Hiszen minden eddigi alkalommal jó okunk volt az ünnepi köszöntésre is, akár egy-egy évforduló, akár a legfrissebb tudományos eredmények kapcsán, hogy aztán a hely szellemének engedelmeskedve, történelcmtudásunk bővítésére, pallérozására fordítsuk figyelmünket, amire hol az évkönyv egy-egy megjelent kötete, hol az Iskola és levéltár-sorozat közös kiadványai szolgáltattak közvetlen indítékot. így váltak ezek a napok a sajátos, helytörténeti irányultságú továbbképzések révén nemcsak a levéltár, hanem közoktatásunk, közművelődésünk jeles napjaivá is. Most, a szocialista levéltárügy harminc évére is emlékezve, engedjék meg, hogy azt elevenítsem fel belőle, ami számunkra, Somogy megye történelemtanárai számára különösen fontos volt, ami konkrét segítséget jelentett a történelemtanári munkához. Ez pedig elsősorban az utóbbi tíz esztendő egyre gazdagabb, egyre sokrétűbb kapcsolata, egyre tartalmasabb együttműködése. Szeretném előrebocsátani, hogy a Somogy megyei Levéltár a magyar történelemtanítás nagyon kritikus időszakában (tananyagcsökkentés, a történelem érettségi eltörlése) a teljes kilúgozódás, a talajtalanná válás veszélyeire figyelmeztetve kínálta fel a helytörténeti kutatások segítségét, s a „kezdeti közművelődési kampányakciókat" (Kanyar József) felváltó rendszeres kiadványozással, s a kiadványokhoz kapcsolódó továbbképzési rendezvényekkel folyamatosan biztosította is azt számunkra. Nehéz volna eldönteni, mi jelentett, mi jelenthetett többet: a kézzelfogható materiális segítség vagy a leegyszerűsítési törekvésekkel perbeszálló, a történeti totalitásra, s ennek iskolai tolmácsolására intő szakmai igényesség. Aligha szükséges itt ismételt bibliográfiai áttekintésre vállalkoznom azokról a kiadványokról - a helytörténeti olvasókönyvtől a gyűjteményes kötetekig, a levéltári évkönyvektől közös füzetsorozatunkig -, amelyek nemcsak azzal segítenek, hogy eddig hiányzó vagy hozzáférhetetlen szakmai ismereteket, egyre teljesebb képet adnak megyénk - és regionális környezete - múltjáról, hanem pedagógiailag, didaktikailag is jól hasznosítható segédeszközt jelentenek a történelemtanár számára. A Harminc nemzedékről megjelenésétől tudjuk (felmérések, jelentések, szubjektív vallomások tanúsították), hogy általánosan elterjedt, sokoldalúan használt munkaeszköz - mind az általános, mind a középiskolákban. Mindez ma már időszerűvé teszi egy újabb kiadás előkészítését. A tanulmánykötetek elterjedtségéről, olvasottságáról, a történelemtanításba való beépülésükről ugyan — jellegük miatt is - kevesebb a konkrét tapasztalatunk; de ami van, arról az évkönyv-vitákon, levéltári napokon többször is szó esett. S két éve vitattuk meg az Iskola és levéltár-sorozat addig megjelent füzeteinek iskolai fogadtatását, tanítási tapasz-