Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)
Függelék - 1. Somogyi Levéltári Nap '80
talatait is, megállapodva akkor abban, hogy néhány év múlva újra visszatérünk, az újabb füzetek tapasztalatai alapján is erre a kérdésre. Azt is elmondhatjuk, hogy mind az általános, mind a középiskolai történelemtanárok továbbképzési programjában rendszeresen szerepelnek helytörténeti témák; s hogy kartársaink szép számban vettek részt az utóbbi évek valamennyi reprezentatív helyi történelmi tanácskozásán: a tanácsköztársasági, a munkásmozgalomtörténeti évfordulókon, a várostörténeti konferenciákon és a levéltári évkönyvek vitáján is. Illik arról is szólni, hiszen a levéltár kisugárzó hatását, tudományszervező tevékenységét bizonyítja, hogy az elmúlt évek dél-dunántúli, ill. dunántúli történésztanácskozásain szép számban kaptak szereplési, publikálási lehetőséget gyakorló pedagógusok is. Bár úgy gondolom, e tekintetben, akárcsak az egyetemi doktori címre aspirálók szervezettebb támogatásában még sok a kiaknázatlan lehetőségünk, közös tennivalónk. Az elért eredmények mellett azonban talán nem ünneprontás, utalnunk kell a jogos és kölcsönös elégedetlenségre, a ki nem elégített igényekre, adósságokra is. Ezeknek egyik oka és magyarázata maga az iskola. A hagyományos oktatóiskola, s benne a hagyományosan értelmezett, a változatlanságot, az örök igazságot, a kinyilatkoztatásokat hordozó pedagógusszerep válsága mindennapi munkánk egyik alapvető konfliktusa. A társadalom - és különböző intézményeinek - erősödő és gyakran türelmetlen kihívásaira az iskola ma, az oktatás történelmileg kialakult szervezetével és rendjével sokszor bizony nehézkesen reagál. Ezt a konfliktus-helyzetet a közoktatási és közművelődési intézmények kapcsolatában, ez utóbbiak segítő szándékú kezdeményezéseinek nem mindig kedvező iskolai fogadtatásában is tetten érhetjük, ami - körünkben is - gyakran iskola- és pedagógusellenes vélekedések forrása. A másik, konfliktus-teremtő tényező pedig - véleményem szerint - az, hogy a közművelődés intézményei nem mindig a jövendő önművelőit, hanem igen gyakran a jelen könnyebben megragadható statisztikai adatait keresik az iskolás korú ifjúságban, ami ugyancsak megnehezíti az érdemi, tartalmi együttműködést. Bár meggyőződésünk, hiszen oktatáspolitikai célkitűzéseink is erre ösztönöznek, hogy az iskolának belülről kell megújulnia, s a közművelődés egységes rendszere csak ezen az alapon épülhet ki, nyilvánvaló, hogy az együttmunkálkodás ma kínálkozó lehetőségeivel nem élni, megbocsáthatatlan bűn. Ha az iskola feladata (márpedig a nevelés lényegéből ez következik) az össztársadalmi gyakorlatra, a teljes életre való felkészítés, akkor - a falak képletes és valóságos szétrombolása árán is - utat kell nyitni a kétirányú közeledésnek. Somogy megyében ehhez a munkához országosan is érdeklődést keltő, példát mutató segítségre számíthatunk - levéltárunk jóvoltából. Az iskola tartalmi változásaiból levezethető közös felelősségünkből kiindulva szeretnék szólni befejezésül azokról a tervekről, amelyek a levéltári napok jelenéhez és jövőjéhez kapcsolódnak. A történelemtanári továbbképzések hagyományos vagy újabb formái (munkaközösségi foglalkozások, tantervi felkészítő tanfolyamok, komplex gyakorlati szemináriumok) mellett a következőkben : a levéltári napok idevágó tárgykörében az országos és az egyetemes történelem, ill. a helytörténet néhány problamatikus vagy bizonytalan (esetleg kevésbé ismert) kérdését tervszerűen és módszeresen áttekintve, a szaktudomány alapvető kérdéseiben mutatkozó bizonytalanságok feloldására a szaktudományi tájékoztatás rendszeres segítésére, állandó szakmai vitafórum megteremtésére szeretnénk törekedni. Bizonyíthatom, hogy ez a szándék nem idegen a történelemtanítás gondjait mindig nagy felelősséggel megosztó levéltárunk közoktatási-közművelődési törekvéseitől. Ennek a módosított programnak a jegyében hívtuk meg magunk közé a mai napra Benda Kálmánt, aki - a meghívóból köztudottan - a magyar történelem 1711-ig terjedő időszakának (tehát az általános iskolai 6. és a középiskolai 2. osztályos magyar történelmi tananyagnak) történetírásunkban kialakult neuralgikus pontjairól tart előadást. A következő évek fő témáit, gondolom, a tantervek bevezetésének üteme is meghatározza. A végleges program kialakításában, a soron következő témák kijelölésében azonban az Önök véleményére, javaslataira is számítunk mind egyetemes és országos, mind helytörténeti vonatkozásban. Ez azonban természetesen nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy időszakonként vissza ne térjünk a levéltár és intézményünk közös kiadványainak értékelésére, iskolai felhasználásuk gyakorlati tapasztalatainak elemzésére. Erre a kötelességünkre országos felelősségünk is figyelmeztet. „Az első ötletet Somogy megye levéltárosai és pedagógusai adták olvashatjuk Győr-Sopron megye pedagógiai-közművelődési folyóiratában, a Hogyan? című lapban. Ök új úton keresték a megoldást. Nem folyóiratban és kötetekben, hanem önálló,