Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Szili Ferenc: Munkásság és műszaki értelmiség a Kaposvári Cukorgyárban a két világháború között

ket tudott biztosítani. A mozi-kultusza ekkor élte virágkorát, a filmek megtekintése azonban csupán egyfajta kikapcsolódást jelentett a számukra, mivel azok színvonala sem művészileg, sem pedig tudományosan nem voltak kielégítőek. A színház látogatása is inkább egyfajta társadalmi eseménynek számított, az opérettes vidéki színtársulatok, kultúra teremtő tevékenyégé nagyon halványan pislogott csak. A tisztviselők egyébként eléggé izolált családi körülmények között éltek, a családok között meghitt bensőséges kapcsolatok csak elvétve jöttek létre. Magánéletüket bizonyos bezárkózotteág jellemezte, közösséget sohasem tudtak teremteni, noha erre erőfeszítések történtek. 1939-ben a gyárvezetés létrehozta a Tisztviselők Társaskörét kifejezetten azzal a szándékkal, hogy a gyári kaszinó termeiben kultúrált körülmények között szórakozhassanak. Ez a társaskör azonban nem tudott közösségteremtő kohóvá válni, inkább csak a könnyű szórakozást biztosította. Jóllehet ott több száz kötetes könyvtárat is berendeztek, látogatottsága mégis eléggé gyér volt. A tisztviselők közül néhányan hetenként egy vagy két alkalommal látogatták meg e helyiséget, amelyben legfeljebb kártyacsatákat vívtak - römiztek, ultiztak és tarokkoztak - vagy pedig biliárdoztak, a nagyobb szellemi erőfeszítést igénylő sakkjátéknak nem voltak itt hódolói. A fiatalok és az idősebbek azonban itt is elkülönültek, amely jelenség korántsem magyarázható csupán nemzedéki ellentéttel. Az épület másik szárnyában rendszeresen próbáló munkás-színjátszó csoporttal semminemű kapcsolatuk nem volt, azok előadásait nem látogatták, a háromlépés távolságot mindkét oldalról betartották. A balatoni fürdőkultúra kibontakozásának a dinamikus korszaka volt ekkor, amikor is az úri középosztály Abbázia helyett a tó partján kiépülő villákban töltötte már a nyarat.

33 A cukorgyári tisztviselők körében, noha anyagi körülményeik azt lehetővé tették volna, ilyen irányú igény még nem jelentkezett, vagy osak a legritkább esetben. Külföldre is csak legfeljebb akkor utaztak, ha a történelmi Magyarország elszakított területein élő rokonaikat látogatták meg, az idősebb nemzedék pedig gyógykezelésre Karlsbad, Marienbad és Badgastcin gyógyfürdőit vette igénybe. A korabéli státuszszimbólumok közül néhányat megemlítünk, így többek között a háztartási alkalmazottak foglalkoztatását. Eltekintve a kistisztviselőktől, majd minden család alkalmazott bejárónőt, a módosabbak pedig cselédet és szakácsnőt is. Az asszonyok hivatali munkát nem végeztek, reájuk hárult a gyermeknevelés és a háztartás irányítása. Közülük többen is tevékenykedtek különböző, elsősorban vallási és jótékonysági egyletekben. Világnézeti és politikai magatartásukat a konzervativizmus és a vallásos szemlélet jellemezte, amelynek fundamentális alapjait a családi hagyományok és az iskolai neveltetésük alapján alakították ki. Valláserkölcsi alapon állva - a politika iránt közönyösen viselkedve - a polgári társadalom statikus elvéhez ragaszkodtak, tartózkodva minden szélsőséges elmélettől, a progresszívtől és a szélsőjobboldalitól egyaránt. Politikai látókörük meglehetősen szűk volt, az ország fasizálódása és a második világháború azonban e tekintetben bizonyos változásokat idézett elő náluk. Ettől kezdődően körükben is kitapintható volt egyfajta aktivizálódás a politikai ós a katonai eseményekre. Noha a tisztviselők egy része osztrák és német származású volt, és még a második nemzedékben is majd mindenki beszélt németül, politikailag mégis az angol orientáció jellemezte őket. Az ellentmondás csak látszólagos, mivel köztudott, hogy Kladnigg Alajos igaz-