Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Szili Ferenc: Munkásság és műszaki értelmiség a Kaposvári Cukorgyárban a két világháború között

gatót 1936-ban Novacsek János váltotta fel, aki az európai - de általában a politikai - eseményekre sokkal érzékenyebben reagált, és közismerten az angolszász politika hívének vallotta magát. Ez a szellem jellemezte a Hitelbankot és a MIR központját is, a zsidó tőkével összefonódó részvénytársaság eleve elhatárolta magát a szélsőjobboldali mozgalmaktól és a németbarát politikától is. Az évtizedek óta Angliával kiépülő üzleti kapcsolatok is elősegítették e magatartást, így nem véletlen, hogy a cukorgyárban a nyilaskeresztes pártnak nem volt és nem is lehetett bázisa, sem a tisztviselők, sem pedig a munkások körében. A tisztviselői réteg - eltekintve néhány kivételtől - az értelmiséggel szemben támasztott kritériumoknak sem politikailag, sem pedig kulturális téren nem tudott eleget tenni. A tárgyilagosság kedvéért azonban meg kell jegyeznünk, hogy ez korántsem volt tipikusan cukorgyári jelenség, mivel a magyar tisztviselői réteg döntő többségét is ez jellemezte. Politikai passzivitásuk és középszerű műveltségük folytán szellemi kisugárzásra alkalmatlanok voltak. A város szellemi életének formálásához nem tudtak hozzájárulni és annak kulturális vérkeringésébe sem kapcsolódtak be, nem is volt bennük ilyen törekvés. Ezzel szemben a cukorgyárban működő munkás színjátszócsoport - Szenté János vezetésével - a munkáskultúra egyik fellegvárát teremtette meg a cukorgyárban. Kulturális kisugárzása a városon túl a megyében is érvényesült. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, a város tisztviselőinek a körében a MIR rangot jelentett, mivel az magasabb életszínvonalat tudott biztosítani alkalmazottai részére. A szakmai felkészültség tekintetében már kedvezőbb a kép, a gyár jóiképzett mérnökökkel és hozzáértő tisztviselő-személyzettel rendelkezett. A műszakiak közül nem egy országos hírnevet is szerzett. Éppen ezért a kérdés vizsgálata mélyebb elemzést igényel, de ezt indokolttá teszi az a tény is, hogy előző tanulmányunkban a béruradalomban dolgozó agrárértelmiség szakmai műveltségéről már beszámoltunk.

34 A látottak alapján kijelentettük, hogy az intézők felkészültsége az igényekkel még úgy, ahogy szinkronban volt, a segédtisztek tudása azonban már nem felelt meg a követelményeknek. Ujabb adatok birtokában megállapíthatjuk, hogy e tekintetben az országos kép sem volt kedvezőbb. Az agrárértelmiség hiányos képzettsége a mezőgazdaság feljesztésének egyik nem elhanyagolható akadályává vált. Az 1930. évi népszámlálás szerint 561

1 fő dolgozott gazdasági tisztviselőként a különböző nagybirtok-üzemekben. Iskolai végzettségük azonban eléggé heterogén képet mutatott. Mindössze 2790-en végeztek főiskolát, az összlétszám 51,5%-a, 8 gimnáziumot végzett I9»5%> 6 középiskolát 6,8%, 4--"* 19,3%, csupán elemi iskolai végzettséggel pedig 2,8% rendelkezett.

35 Az összlétszám majdnem 50%-a tehát nem rendelkezett főiskolai végzettséggel. A statisztikákból kiolvasható magyar mezőgazdaság elmaradottságát - a Nyugat-Európához viszonyítva - nyilván a fentiek is nagy mértékben befolyásolták. Mielőtt a cukorgyár tisztviselőinek szakmai felkészültségét tárgyalnánk, a 4-es sz. táblázatban bemutatjuk országosan is e réteg iskolai végzettségét, amelyből egyértelműen kitűnik, hogy az iparnak, ellentétben a mezőgazdasággal a megfelelő szellemi tőke a rendelkezésére állt.

36 1944-ben elkészített személyi összesítőből megállapíthatjuk a műszaki tisztviselők elméleti és gyakorlati felkészültségét.

37 Jóllehet e kimutatásban Kladnigg Alajosra vonatkozó adatokat már nem találunk, mégis úgy véljük, hogy 43 év igazgatói, illetve főigazgatói tevékenysége indokolttá teszi, hogy szakmai