Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Szili Ferenc: Munkásság és műszaki értelmiség a Kaposvári Cukorgyárban a két világháború között

Tisztviselői munkakörben alkalmaztak még ideiglenesen répaátvevőket, répa- és munkafelügyelőket, ez azonban eléggé heterogén csoportnak tűnt, mind az iskolai végzettség, mind pedig az eredeti szakmájukat illetően. Többségük a 30-as évek munkanélküli szellemi munkásai közé tartozott, megalázkodva és megaláztatva kilincseltek protekcióért egy-egy jobb állás reményében. Noha az adminisztratív tisztviselők bére kevesebb volt mint a műszakiaké, az életszínvonal tekintetében mégis azonos kategóriába tartoztak életmódjuk és életvitelük alapján. Kifejezetten hátrányos helyzetet csak a kistisztviselőknél lehetett megállapítani, de a munkásokhoz viszonyítva még ők is magasabb életszínvonalat tudtak biztosítani családjaik számára. A részvénytársaság az adminisztratív tisztviselőit is megbecsülte, munkájukat pedig értékelte. Amikor a központból az ellenőrök a cukorgyárba megérkeztek, első útjuk az irattárba vezetett, ahol könnyen meg tudták állapítani az irányító munkának és a vezetésnek a színvonalát is. Az adminisztráció ekkor még nem devalválódott, a főkönyvek, a répaelszámolási naplók, a különböző levelezések, valamint az évi jelentések a szakértelmet és e munka rangját tükrözték. A cukorgyárban az adminisztráció sohasem volt öncélú, mivel azt mindig az információszerzés legfontosabb forrásának tekintették. így nem is meglepő számukra az a tény, hogy a tisztviselők a központnak rendszeresen naprakész adatokat tudtak szolgáltatni. Gyakran évtizedekre visszamenő statisztikai adatsorokat készítettek, amelyeket a központban a termelés rentabilitása érdekében igyekeztek felhasználni. Az életszínvonal vizsgálatánál szükségesnek tartjuk még a tisztviselők lakáskultúrájának és életmódjuknak az ismertetését is. Zömmel a pécsi és a Hársfa utcai több szobás, összkomfortos lakásokban laktak, elkülönülve a munkás kolóniától. A lakások mérete különbözött, de még a legkisebb tisztviselői lakás is kényelmesebb volt az egyszobás, félkomfortos munkáslakásoknál. A tisztviselői lakásokat sem elsősorban a szociális szempontok alapján osztották el, hiszen nagy családos tisztviselő csak elvétve akadt, többnyire egy, legfeljebb két gyermekkel rendelkeztek. A beosztás, a gyári hierarchiában elfoglalt hely alapján - a differenciáltság elvét is hangsúlyozva -, utalták ki ezeket a lakásokat, amelyeket lakóik mindennemű luxusigénytől mentesen a polgári ízlésnek megfelelően rendeztek be. A szobák falait középszerű vagy éppen jellegtelen tájképek, csendéletek és gobelinek díszítették, művészi érték hiányában többnyire a giccs szintjén állottak. A lakás elengedhetetlen tartozéka volt a zongora is, amely funkcionálisan inkább a bútorzat kiegészítő tartozéka volt, mivel komolyabb zenei műveltséggel nem rendelkeztek, noha kétségtelen, hogy gyermekeik zenét már tanulgattak. Házi könyvtáraikban Herczeg Ferenc, Harsányi Zsolt, Gulácsi Irén, Erdős René művei mellett Jókai, Mikszáth és Móra regényei is megtalálhatók voltak, de nem volt ritka a courtsmahleri színvonalú könyvek olvasása sem. A műszaki tisztviselők a kampányokban 12 órát dolgoztak naponta, a kampány befejeztével pedig 42-48 órás munkahetük volt. Az adminisztratív tisztviselők a kampányokban csak napi 9 órát, azok befejeztével pedig 38-45 órát dolgoztak egy héten. Ha figyelembe vesszük még az évenként biztosított fizetéses szabadságot is, akkor már indokoltnak látszik, hogy a szabad idő felhasználásának a körülményeit is megvizsgáljuk, mivel így pontosabb képet kaphatunk e réteg műveltségi szintjéről. Ha a szórakozási lehetőségeket vizsgáljuk akkor látnunk kell, hogy Kaposvár kisváros lévén, e tekintetben csak korlátozott lehetősége-