Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Szili Ferenc: Munkásság és műszaki értelmiség a Kaposvári Cukorgyárban a két világháború között

Fonay Imre leveleit eredetiben közöljük dolgozatunkban. A munkáért rimánkodó levelekből csupán kettőt ismertetünk. A Kaposvári Cukorgyár irataiban azonban több tucat hasonló szellemben megírt munkáslevelet találtunk, amelyeket a régióban élő munkanélküli agrárproletárok, napszámosok és iparosmunkások írtak. Az alábbiakban közöljük Fonay Imre leveleinek mai nyelvünkre átírt változatait. „Kelt Bárdon, December 17-én 1900 Kezeit csókolva Nagyságos Igazgató úr! Bocsásson meg, hogy bátorkodom levelemmel a Nagyságos Igazgató Űrhöz kérésemmel folyamodni. Miután igen jól tudom jó szívességét és hogy a szegénysorsú embereken segít. Én mind szegény balsors üldözött, esdeklő és összetett kezekkel könyörgök a nagyságos igazgató úrnak, szíveskedne még egyszer pártfogásába venni, a cukorgyárba asztalos munkába befogadni, a legalázatosabb kiváló szolgája fogok lenni. Ügy hiszem 18 hónapi eltöltési időmben is hű szolgája voltam a nagyságos úrnak. Esdeklő kéréssel kérem szíves pártfogását, semmi munkám nincs, hogy szegény családomat fent tudjam tartani, igen sajnos és szomorú esztendő rám nézve. Még egyszer összetett kezekkel esedezem bocsásson meg és fogadjon pártfogásába, szíveskedjen befogadni a gyárba, meg fogom becsülni magamat és hű alázatos szolgája fogok lenni, bárminemű reám bízott munkát szorgalmatosan fogom teljesíteni és kötelességemnek eleget fogok tenni a nagyságos igazgató úr keze alatt. A mennyei nagy Isten meg fogja áldani, hogy szegény sorsüldözött emberen segít és pártfogásába fogad. Azon hű reménnyel zárom soraimat, hogy kérésemet pártfogásába fogadja. Utolsó posta Bárdibükk." Isten vele, alázatos kézcsókoló szolgája Fonay Imre asztalos Bárdon „Kezeit csókolva a Nagyságos Igazgató Űrnak! Bocsásson meg, hogy levelemmel bátorkodom kegyes jóságáért esedezni a Nagyságos Úrhoz. Még az egyszer lenne oly kegyes hozzám, ha a cukorgyárban volna asztalos munka, szíveskedne vissza befogadni, meg fogom hálálni jóságommal, szorgalmas szolgája fogok lenni a Nagyságos Úrnak, bármiféle munkát parancsol rám becsületcsen szorgalmatosan fogom teljesíteni. Már 4 év óta Répáson dolgoztam, de ebben az évben nincs építkezés, így bátorkodom esedező kérésemmel esedezni kegyes pártfogásáért, a Nagyságos Úrhoz, itthon nincs semmi munkám. Kérem a Nagyságos Urat, ha szíves lesz hozzám, hogy kaphatok munkát a gyárban, bármikor azonnal kész szolgája fogok lenni és megyek hívására. Bocsásson meg a Nagyságos Úr, hogy bátor vagyok levelemmel járulni kegyes pártfogásáért. Isten vele Nagyságos Űr! Esedező kézcsókoló szolgája Fonay Imre asztalos Június 5, 1904 Bárdon." A munkásutánpótlás nevelésére a gyár vezetőit, a fenti körülmények tehát rá is kényszerítették. Kladnigg 1922-ben az igazgatóságnak e kérdéssel kapcsolatosan az alábbiakat írta: „28 éven át fiatal munkásokból neveltünk a fontosabb munkákra magunknak munkásokat és kézműveseket."

2 De arra is felhívta a figyelmet, hogy az utóbbi időben erre nem fordítottak elég gondot, a háborús események és a forradalmak eseményei közepette. A béruradalom munkaerőforrása továbbra is Délkelet-Dunántúl, a Viharsarok és a Felvidék túlnépesedett településeiben volt. Ha a cukorgyári munkások életkörülményeit vizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy a gyár minden tekintetben korszerű nagyüzemnek számított, amelyben nemcsak a gépesítés szintje,