Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936)

Végül a végrehajtó bizottság egyhangúlag elfogadta Gratz azon javaslatát, hogy a jövőben az egyesület funkcionáriusai és alkalmazottai csak az elnökség tudtával vehetnek részt politikai akciókban/'

2 Baschék e „fekete nap" eseményei nyomán heves agitációt kezdtek a Gratz-Pintér-Kussbach-féle vezetés ellen, amelynek hatására mintegy 50 német faluból érkeztek tiltakozó levelek. Gratz a Sonntagsblatt június 23-i számában azzal érvelt, hogy Bäsch szabadságoltatása elkerülhetetlen volt, mert különben az egyesületet a feloszlatás veszedelme fenyegette. A német iskolakérdés rendezése érdekében meg kell javulnia az atmoszférának; az egyesületnek le kellett szögeznie feltétlen államhűségét, és el kellett határolnia magát a német népközösség jegyében folyó politikai agitációtól.

53 A Magyarság június 19-i száma Huss professzor nyílt levelét közölte, amely tiltakozott az ellen, hogy a németségükhöz a népiségi gondolat jegyében ragaszkodók táborát a magyarsággal való harmonikus együttélés megzavarásával és kifelé irányuló tendenciákkal vádolják; Bäsch az asszimiláció erőltetése ellen lépett fel, s igazságtalanul ítélték ezért el; szabadságoltatása az egyesület főtitkári tisztségéből önkényes cselekedet volt Gratz részéről. A lap másnapi, június 20-i számában Gratz azt válaszolta, hogy az egyesület fiatalabb tagjai talán minden rossz szándék nélkül vélekednek úgy, hogy a magyarországi németségben a százmilliós német néphez való tartozás tudatát kell az egyesület részéről propagálni, az idősebb tagok azonban a német népközösség eszméjének a tanulatlan nép közti terjesztésében veszélyt látnak a hazai németek és a magyarok közti jó egyetértés szempontjából.

54 A Sonntagsblatt, amely elveszíteni látszott az egyesülettől mindeddig megőrzött függetlenségét, és König szerkesztő révén a Gratz-Pintér-féle irányzathoz igazodott, Baschék nagy megrökönyödésére, amiben a velük szimpatizáló külföldi német sajtó is osztott, úgy számolt be az egyesületben bekövetkezett fejleményekről, mint Bleyer öröksége mellett történt hitvallásról.

55 Ennek nyilvánvalóan taktikai*-oka volt, hiszen Bleyer felszíni lojalitása mögött valójában egyre erősödtek a külföldi németség politikájával összekötő szálak, s tulajdonképpen Baschéknak volt igazuk, amikor magukat vallották Bleyer igazi örököseinek, Gratzékkal szemben, akiknek annak idején hasonló okokból voltak konfliktusaik Bleyerrel, mint most velük. A weimari köztársaság helyébe lépett hitleri Németország felé is még Bleyer tette meg az első lépéseket a magyarországi német nacionalista mozgalom nevében, s ő engedett teret - bár aggályokkal telve - ifjú tanítványai és harcostársai radikálisabb irányzatú szervezkedésének és agitációjának az ország németlakta vidékein. Ügy tűnt, hogy nemcsak a Sonntagsblatt című hetilap, hanem a magyarországi német népiségre vonatkozó tudományos kutatások eredményeinek publikálására szolgáló Deutsch-ungarische Heimatblätter című folyóirat is, amelyet szintén németországi pénzforrásokból tartottak fenn, a Gratz-Pintér-féle irányzat kezébe kerül. Kussbach, aki a külső- látszat kedvéért a folyóirat tulajdonosaként szerepelt, de valójában nem volt jogosult a finanszírozó szervektől független önálló intézkedésekre, most azzal a kijelentéssel, hogy „a Deutsch-ungarische Heimatblätter jelenlegi szerkesztői gárdájával ós tartalmával eltávolodott attól a vonaltól, amit annak idején Jakob Bleyer mérvadónak állapított meg", megtiltotta az esedékes következő szám nyomdába adását, majd úgy nyilatkozott, hogy a továbbiakban nem szerepelhet Bäsch a címlapon a lap kiadójaként, ,,mi-