Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)
Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936)
országokban lévő magyar kisebbségek védelmét nemzetközi fórumokon. Jó lenne tehát ezt a rendezést megvalósítani még a koraősz előtt, amikor sor kerül az európai nemzeti kisebbségek kongresszusára, és a Nemzetek Szövetsége teljes ülésére. Ez az érvelés azonban éppúgy nem hatott Kozmára, mint Mackensen fejtegetései, korábbi beszélgetéseik során. Arról beszélt, hogy a magyarországi németekkel való bánásmód barátságos, gazdasági helyzetük jó; még a főváros környéki falvakban is megőrizhették német mivoltukat, jobban szaporodnak mint a magyarok, népi állományuk nem csökken, hanem nő; a névmagyarosítás önkéntes, és fő'leg a városlakó németekre jellemző stb. Mint belügyminiszter, úgy látszik szükségét érezte, hogy kitérjen a választási terror kérdésére, jóllehet Hasselblatt jelentésében nincs nyoma annak, hogy ezt a maga részéről feszegette volna. Kozma szerint a német kisebbség járt el helytelenül, amikor intim kapcsolatokat létesített a Kisgazdapárttal. Jelöltjeit is szerencsétlenül választotta ki. Amikor egy héttel a választások előtt lent járt Bonyhádon, meggyőződhetett arról, hogy az ottani német lakosok „egyáltalán nem kívánnak radikális képviselőt, ós a kormánypárt jelöltje, Pékár megfelel nekik". E Hasselblatt-féle jelentésben nincs nyoma, hogy szóba került-e köztük egyáltalán a Bäsch ellen hozott másodfokú ítélet? Kozma hangsúlyozta a magyar kormány németbarát irányvonalát, s arra intett, hogy a magyar nép egészének barátsága fontosabb a német birodalom számára, mint a magyarországi német kisebbség. Egy beszélgetésük alkalmával úgy találta, hogy Göring is osztja ezt a nézetét. A magyarországi német népcsoport felé irányuló német propaganda veszélyes, mert elidegenítheti a magyarságot Németországtól. Különösen kifogásolta annak híresztelését a német falvakban, hogy a küszöbönálló Anschluss révén közvetlenül szomszédossá váló német birodalom a magyarországi németeket oltalma alá veszi. Kérte, hogy „bizonyos német helyek" magyarellenes kritikája és propagandája szűnjék meg, s ezáltal segítsék a német kisebbséggel kapcsolatos feszültség megszüntetését. A magyar kormány, és személy szerint ő, őszintén arra törekszik, hogy a jogos kívánságok - főleg az iskolakérdésben - teljesüljenek. Megemlítette továbbá, hogy mivel a német kisebbséggel való bánásmód döntően a helyi közigazgatáson múlik, az a szándéka, hogy a kisebbségek ügyét a belügyminisztériumban koncentrálja. 3 ' Valójában a közigazgatási szervek terrorja a választások után sem szűnt meg. A nyílt szavazási rendszer folytán ismeretes lévén, hogy személy szerint kik szavaztak az ellenzéki jelöltre, ezek zaklatása a legkülönfélébb ürügyeken még jó ideig napirenden volt. így jártak a bonyhádi választókerületben is mindazok, akik szavazatukat Baschra adták. 38 Az új összetételű képviselőházban sok szó esett a választási terrorról, viszszaélésekről, de a választási harc utóhatásairól is. Az ellenzéki képviselők némelyike, így Czirják Antal felszólalt az ellen, hogy a megbecsülésre méltó, dolgos sváb parasztságot a maga egészében pángermánnak szidalmazzák. 39 Riesz Ádám panaszolta, hogy őt magát is egyesek pángermánnak minősítették, holott választási harca a villányi kerületben nem nemzetiségi jellegű volt. „Igaz ugyan mondotta -, hogy én a Magyarországi Német Népművelődési Egyesületnek tagja vagyok, népművelődési szempontból ezek a kultúregyesületek valóban hasznosak is, de nem szabad semmiféle politikát, még kevésbé idegen eszméket, beléjük vinni." A választások után kerülete minden községét bejárva, azt tapasztal-
