Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936)

Duckwitz szerint „birodalmi részről arra kellene törekedni, hogy a kisebbség képviseletének politikai tevékenysége, amit a mostani választási harcban ismét megkíséreltek, szűnjék meg". Nem politikai harcokkal kellene foglakozniuk, hanem kulturális felvilágosító munkával, mert a magyarországi viszonyok közt elsősorban erre van nagy szükség. A magyarországi német kisebbség fenntartása fontos kérdés, amely megérdemli a német birodalom támogatását, de nem lehet tehertétel a német külpolitika számára, amelynek délkeleti irányban Magyarország mindig is nélkülözhetetlen alkotó eleme lesz. A német kisebbség elejtése azonban egyáltalán nem szükséges. Budapesti benyomásai szerint teljességgel lehetségesnek látszik a megegyezés Gömbössel és a magyar kormánnyal, a német kisebbség kérdéseiről.

34 Mackensen 1935. április 12-én részletes jelentést küldött a Külügyi Hivatalnak a lezajlott magyarországi parlamenti választásokról. A már korábban is kifejezésre juttatott okokból ezúttal is súlyosan hibáztatta a német nemzetiségi mozgalom választási politikáját, amely „külön utakat akart járni, ahelyett, hogy közreműködött volna az állam e belső megerősítésében". Véleménye szerint a magyarországi németségnek „az új rendszer talaján kell küzdenie jogos követeléseiért"; állást kell foglalnia „a magyar állam közös ügye mellett". Ez szükséges ahhoz, hogy cáfolni lehessen „a magyarellenes tevékenység mindegyre előhozott érvét", s a miniszterelnök feltehető-leg honorálná is az ilyen állásfoglalást; esetleg egy vagy akár több kormánypárti mandátumot is lehetne így szerezni.

30 Ezek az elképzelések nem voltak reálisak. A választások lezajlása után azonnal kitűzték Bäsch nemzetgyalázás! perének másodfokú tárgyalását a pécsi ítélőtáblán. Bäsch arcátlan kihívásként értelmezett fellépése a parlamenti választásokon, még jobban ellene hangolta a közvéleményt, s ezt a hangulatot tovább szította a sajtó is. Bäsch perbeli védelmét ezúttal már nem Kussbach, hanem Georg Hornung látta el; ő is egyike volt a német ösztöndíjjal tanulmányaikat részben Németországban végzett fiatal magyarországi német értelmiségieknek. Az 1935. április 17-én tartott főtárgyaláson hozott ítélet Bäsch büntetését, amely első fokon három hónapi fogházra és egy évi politikai jogvesztésre szólt, felemelte 5 hónapi fogházra és 3 évi politikai jogvesztésre. Az ítélet ellen Bäsch a Kúriához fellebbezett.

36 A német kormány és hivatalos diplomáciája nem látott lehetőséget a közbelépésre. Az Európai Német Népcsoportok Szövetségének (Verband der deutschen Volksgruppen in Europa) ügyvezető elnöke, Werner Hasselblatt próbált érintkezést keresni a magyar kormánnyal a német kisebbség ügyében. Mackensen követ segítségével, aki eléggé közvetlen viszonyban volt Kozma Miklóssal, folytathatott beszélgetést 1935. május 7-én a magyar belügyminiszterrel, majd Pataky Tiborral is, a miniszterelnökség nemzetiségi osztályának vezetőjével. Hasselblatt arra mutatott rá Kozma előtt, hogy más német népcsoportok már rég birtokában vannak azoknak a kulturális jogoknak, amelyeket a magyar kormány még mindig nem biztosított a magyarországi németség számára. Dél-Tirolt kivéve sehol sem olyan rossz a német kisebbség helyzete, mint Magyarországon. Panaszkodott az anyanyelv nem kellő érvényesüléséről az iskolai oktatásban és a vallásgyakorlatban, az asszimiláció erőltetéséről, a névmagyarosításról, a magyarországi német népi állomány csökkenéséről. Hangsúlyozta, hogy német irredentától nem kell tartani; a két állam viszonya jó, a magyarországi németek lojális állampolgárok. Helyzetük rendezése megkönnyítené a magyar kormány számára a kisantant-