Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)
Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936)
és sikereinek örüljünk" - vélekedett Mackensen, azt javasolva, hogy Hitler a választási brutalitások nehezményezése helyett - üdvözölje Gömböst nagyszerű választási sikere alkalmából, ö ugyanis ,,az az államférfi, aki a kormányzóval teljes egyetértésben sohasem fog olyan politikát folytatni, amely figyelmen kívül hagyja a hozzánk fűződő baráti kapcsolatokat". Rámutatott jelentésében arra, hogy „abban a Gömbösben, aki április 20-tól kormányozni fog, egészen más valakit fogunk látni, mint abban a Gömbösben, aki Magyarország ügyeit idáig ezernyi gátlástól és kötöttségtő'l fékezve, pozitív reformmunkájában akadályozva vezette". Kifejezte szilárd meggyőződését, hogy „a most születő Magyarország számunkra jelentőségében lényegesen növekedni fog". Hangsúlyozva a jelenlegi választásoknak „a teljes rendszerváltozás bevezetőjéül szolgáló egészen rendkívüli jelentőségét", alapvető hibának mondotta, hogy a magyarországi német mozgalom, „most, amikor Gömbös az egész országot egységes együttmenetelésre hívja fel", nem állott mögé, „és ezzel a kormány mögé, amelyik a német kisebbségnek is javára váló reformokat akar és fog bevezetni". Az elkövetett súlyos hiba ellenére egyáltalán nem tartja azonban kizártnak, hogy „Gömbössel a kérdés olyan bennünket kielégítő tisztázását tudjuk elérni, ami véget vet annak a tarthatatlan állapotnak, ami a légkört itt ma megmérgezi". A Gömbös-levél megválaszolását követően mielőbb kerüljön sor Berlinben a kisebbségi kérdés szakértői megbeszélésére, ahol annak német részről való erőteljes kidomborításával, hogy a magyarországi német kisebbség helyzetének megfelelő rendezése - az ország belső egysége és revíziós külpolitikai törekvései szempontjából egyaránt - elsőrendűen magyar érdek, pozitív eredményt lehetne elérni. „Mindenesetre az ilyen érveléseket mi csak akkor tudjuk sikerrel érvényesíteni, ha ifjonti forróvérűek köreiben akár itt, akár otthon nem fújnak harsonákat a Balaton mentén húzódó német határról, és nem hordanak össze politikailag helytelenül hetet-havat a birodalom területi aspirációiról, ami homlokegyenest ellenkezik a vezér és birodalmi kancellár világos nyilatkozataival" - vélekedett Mackensen. Szerinte a berlini szakértői tárgyalások eredményét helyes lenne egy záróokmányban rögzíteni, s aláírására Gömböst meghívni, aki a múlt év végén amúgyis jelezte látogatási szándékát. 33 Az a feljegyzés, amelyet az NSDAP Külpolitikai Hivatalának osztályvezetője, Duckwitz készített 1935. április 11-én a magyarországi német kisebbségről, Mackensen követ véleményével egybehangzóan foglalt állást. Megállapította ugyan, hogy a magyar hatóságok messzemenően kihasználták mindazokat a lehetőségeket a választók befolyásolására, amik a nyílt (nem titkos) választási rendszerből adódnak, és egyáltalán nem voltak válogatósak az eszközökben a német jelöltekkel és választóikkal szemben, mégis elsősorban azt hangsúlyozta, hogy hiba volt a magyarországi német kisebbség vezetőinek belebocsátkozniuk a belpolitikai harcba, méghozzá a kormánypárt sorain kívül. Ahol a német mozgalom jelöltjei nem indultak, a német szavazók irányításáról nem történt megfelelő gondoskodás. Mint pl. a dombóvári választókerületben személyesen tapasztalhatta, a német választók a katolikus klérus befolyása alá kerülve, a németellenes legitimista Pallavicini őrgrófot támogatták a végül mégis győztes németbarát jelölttel, a „Reformnemzedék" programjával fellépő', bártfai német származású Rajniss Ferenccel szemben. A német kisebbség magatartásának célszerűen bele kell illeszkednie a német külpolitika vonalába; ezt teljes világossággal kifejtette „a magyarországi németség vezető embere. Dr. Bäsch előtt".
