Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936)

galmon élősködő felelődén elemek" elleni képviselőházi fellépésével az előző évben igen pozitív visszhangot keltett.

29 A berlini magyar követ, Masirevich Szilárd, 1935. április 2-án azt táviratozta haza a külügyminisztériumnak, hogy a német birodalmi lapok választási terrorról írnak a magyarországi német kisebbség ellen, és egyre hevesebb hangot használnak. Felkereste ezért Gottfried Aschmann külügyi sajtófőnököt, felszólítva arra, hogy a sajtót intse mérsékletre.

30 A budapesti német követ már előző napi táviratában arra hívta fel a Külügyi Hivatal figyelmét, hogy ez a sajtóhadjárat a maga nyilvánvaló túlzásaival kárt okoz a német politika magyarországi elsőrendű érdekeinek, hiszen Gömbös ezzel a választással olyan belpolitikai rendszerváltozást akar megalapozni, amelynek egyértelműbben németbarát külpolitikai konzekvenciái lesznek. A magyarországi német mozgalomnak a választásokkal kapcsolatban elkövetett súlyos hibája következményeit csak úgy lehet helyrehozni, ha a német kormány hajlandó megkezdeni a Gömbös által javasolt tárgyalásokat a magyar megbízottakkal a kisebbségi kérdésekről, s az erre való készség jeleként végre megválaszolják Gömbös e tárgyban Hitlerhez még 1934 februárjában intézett levelét.

31 Friedrich Stieve államtitkár és Cecil Renthe-Fink tanácsos ebben az értelemben referálta az ügyet Neurath külügyminiszternek. Neki az volt a véleménye, hogy Hitler nem fogja kívánni a Gömbös-levél megválaszolását. (Ehhez már egy harmadik variáció és készült, Mackensen közreműködésével, berlini tartózkodása idején). A budapesti német követnek kellene az ügyben eljárnia Gömbösnél, előbb talán szóvá téve a magyarországi németekkel szemben alkalmazott választási terror kellemetlen benyomását a német közvéleményre, majd ebből kiindulva hangsúlyozni a kisebbségi kérdés kiiktatásának szükségességét a német-magyar politikai kapcsolatokból. A követ ezután közölhetné, hogy a német kormány kész a Gömbös levelében ajánlott eszmecserére erről a kérdésről, akár a berlini magyar követtel, akár - s ez volna a legjobb - egy magyar részről Berlinbe küldendő kisebbségi szakértővel. Tehát nem a két kormány által kijelölt bizalmi emberek tárgyalnának, mint Mackensen javasolta, mert német részről nagy nehézségekbe ütközik a bizalmi személy kiválasztása. Mackensen követet nem kívánják bevonni a tágyalásokba, nehogy azok esetleges negatív eredménye követi ténykedésében tehertételt jelentsen.

32 Stieve 1935. április 4-i levelére, amelyben ezeket az elgondolásokat közölte, Mackensen 6-án válaszolt. Azon véleményének adott kifejezést, hogy a magyar miniszterelnök levelét meg kell válaszolni, márcsak azért is, mert Gömbös és környezete a válasz elmaradását máris azzal magyarázza, hogy a levélben kifejtett gondolatokkal a német kormány nyilván egyetért. Ha a Führer nem kíván személyesen és közvetlenül válaszolni, hatalmazza fel a külügyminisztert a válaszlevél aláírására. De a választ már nem lehet tovább halogatni; „cselekednünk kell, ha nem akarjuk, hogy a kisebbségi probléma egy szép napon legjobb szándékaink ellenére felborítsa a német-magyar kapcsolatokat". A választ helytelen volna ezúttal arra hivatkozva elodázni, hogy a német jelöltekkel szemben választási terrort alkalmaztak. A német sajtótudósítók jelentései túlzottak és nem veszik figyelembe, hogy Gömbös nem kifejezetten a német jelöltekkel, hanem általában az ellenzéki jelöltekkel szemben lépett fel keményen, vitális érdeke lévén, hogy a választáson a kormánypárt, a Nemzeti Egység Pártja győzzön. „Nekünk minden érdekünk az, hogy a miniszterelnök kurzusát támogassuk