Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)
Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936)
felvonulnunk a választásokra, zárt sorokban kell megadnunk a választ erre a provokációra." Mégpedig társadalmi és világnézeti különbség nélkül mindannyiunknak, akik aggódunk a magyar földért, a magyar hazáért. 27 A magyarországi német sajtótudósítók, akik párbszervezetileg az NSDAP AO Ortsgruppe Budapesthez tartoztak, a választás napján, 1935. március 31-én, testületileg akartak kiszállni azokba a választókerületekbe, ahol a német jelöltek fellépnek, hogy jelenlétükkel feszélyezzék a hatóságokat, és mintegy érzékeltetve a német birodalmi közvélemény ellenőrzését, befolyásolják a német jelöltekkel szembeni magatartásukat. Mackensen követ azonban nagy nehezen lebeszélte őket erről a túl feltűnő beavatkozásról, amely csak alátámasztotta volna azt a magyar híresztelést, hogy „Baschék jelöltsége külföldi befolyás alatt áll". Ez azonban nem jelentette azt, hogy ne kísérték volna a legnagyobb figyelemmel a választások lefolyását. Tudósításaik - jórészt a magyarországi német főiskolásoktól kapott túlzó információk alapján - a német jelöltekkel szemben alkalmazott választási terrort alaposan kiszínezték; Mackensen még a német hivatalos hírszolgálati iroda (Deutsche Nachrichten-Büro = DNB) jelentéseiben is talált - épp a bonyhádi választásokkal kapcsolatban - valótlanságokat, amelyeket utóbb korrigáltatott. 2 * 5 A német követet, aki Királyszálláson, a miniszterelnök bakonyi vadászkastélyában töltötte az egész választási vasárnapot, és Gömbössel, valamint a kormánypárt főtitkárával, Marton Bélával együtt figyelte késő éjszakáig a befutó választási eredményeket, nem a német jelöltek sorsa érdekelte igazából, hanem Gömbös Nemzeti Egység Pártjának győzelme azok felett, akik eddig akadályozták, hogy határozottabban németbarát és reformpolitikai irányvonalat kövessen. Az arról érkező híreket, hogy a német mozgalomhoz tartozó jelöltek kivétel nélkül vereséget szenvedtek, azzal vette tudmásul, hogy ez csupán előre látható következménye az ellenzék oldalára pártolásuknak, amit a maga részéről sohasem helyeselt. Kussbach 549° szavazatot kapott a soroksári kerületben; a győztes a kormánypárti jelölt, Krüger Aladár lett 7531 szavazattal. Bäsch Bonyhádon szerzett 5227 szavazatával alulmaradt a kormánypárti Pékár 7121 szavazatával szemben. Török a zurányi kerületben mindössze 564 szavazatra tett szert, míg a kormánypárti Pintér 2715 szavazattal győzött; a nyilasok jelöltjére ugyanott 1292 szavazat esett. Teppert mindössze 293 szavazatot ért el a dárdai kerületben, ahol a kormánypárti Schmidt Miklós 1061 szavazattal győzött, s ugyanitt egy másik kormánypárti jelöltre 956-an szavaztak. A bácsalmási kerületben vereséget szenvedett Sauerborn, akinek 3099 szavazatával szemben a kormánypárti győztes Alföldy Béla 4946 szavazatot kapott. Kormánypárti siker született az erősen németlakta móri és szalántai választókerületben is (Czermann Antal, ill. Brogly József). A Kisgazdapártnak csupán az a három német jelölt hozott győzelmet, akik •szót emeltek ugyan mindig a jogos német anyanyelvi, kulturális igényekért is, de nem tartoztak a Bleyer majd Kussbach féle irányzathoz. Lang Lénárd 2341 szavazattal győzött egy mindössze 71 szavazatot szerzett pártonkívülivel szemben a nezsideri kerületben; Klein Antal szavazatainak száma 8091 volt a tolnai kerületben, ahol ellenjelöltje 3905 szavazatot kapott; Riesz Ádám 5319 szavazattal legyőzte a villányi választókerület eddigi képviselőjét, a 4751 szavazatával alulmaradt Heckenberger Konrádot. Ez utóbbinak veresége igen érzékenyen érintette viszont a kormánypártot, mert Heckenberger ,,a magyarországi német moz-
