Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936)

mindig fennálló hiányosságokra a nemzetiségpolitika terén, s hangsúlyozta, hogy annak felszámolása érdekében áll Magyarországnak és a magyarságnak. A cikk nem váltott ki kedvező visszhangot. Richter Márton, akit a kormány kívánságára választottak be a Népművelődési Egyesület végrehajtó bizottságába, tiltakozott az ellen, hogy a magyarországi németség nevében egyáltalán panaszokat emeljenek, mert arra szerinte semmi ok sincs. Célzást tett arra, hogy az egyesület vezetőségéből el kellene távolítani azokat, akik nem nyújtanak teljes biztosítékot magyar érzületük tekintetében.

13 Kussbach erre 1935. február 16-án újabb cikket írt, Mit kíván a magyarországi németség? címmel. Richterre célozva kijelentette: aki azt állítja, hogy ennek nincs oka panaszra, nincs köze ehhez a németséghez, és nem ismeri problémáit. A magyarországi németség, mint kimondottan falusi lakosság, azonosítja magát a magyar parasztság törekvéseivel, és vele együtt várja a gazdasági és szociális reformokat, de vannak kulturális jellegű saját követelései is. Ezek szintén összhangban vannak a magyar érdekekkel, s azokkal a revíziós törekvésekkel, amelyek iránt nem kevésbé lelkesednek, mint a faj magyarok. A magyarországi németséget államhűség, hazaszeretet, az állampolgári kötelességek teljesítése jellemzik. Nem törekszik elkülönülésre a magyar államban ; területi autonómiára nem tart igényt. Kussbach által felsorolt kívánságai jórészt már régebbről jól ismertek: A német népiskolák általában vegyes tannyelvűek (B-típusúak) legyenek, de ahol vannak teljesen német tannyelvű (A-típusú) iskolák, a magyar nyelv kötelező tantárgyként oktatásával, azok maradjanak meg. Ugyancsak a B-típus szerint működjenek az ún. ismétlőiskolák. A szakiskolákban, földmíves iskolákban is érvényesüljön a német anyanyelv. Az iskolaszékek, helyi hatóságok által többnyire befolyásolt szülők megkérdezése nélkül, az anyanyelvi statisztika alapján döntsenek a kisebbségi iskolák felállításáról. Meg kell oldani a német tanítóképzést; addig is a németül tudó tanerőket át kell csoportosítani a németlakta területekre. A vallásoktatás, az istentisztelet német falvakban német nyelven történjék. Szükség van német középiskolára is. Az ifjúságnak és az egyetemi hallgatóknak lehessen jóváhagyott egyesülete. A Népművelődési Egyesület, amely jelenleg sok tekintetben korlátozva van, kapjon autonómiát. Régi követelés volt a német nyelvhasználat lehetőségének gyakorlati biztosítása a hivataloknál és a bíróságok előtt. Az sem volt új igény, hogy a kisebbségi panaszok tárgyában a közigazgatási bíróság legyen a végső- fellebbezési fórum. De ezúttal kapott hangot először nyomatékos formában az a kívánság, hogy az eddigi szétszórt és így nem eléggé ismert, hiányos és hézagos kisebbségi rendeletek helyett, amelyek a Magyarországon mindenki által diktátumnak tartott és ezért lehetőleg elszabotált trianoni békeszerződésre mennek vissza, mint jogforrásra, a magyar törvényhozás egységes törvénnyel rendezze a magyarországi németség helyzetét; ez a törvény az államfenntartó magyarság és a magyarországi németség megegyezését foglalná magában. Egyidejűleg törvényileg meghatározandók lennének a magyar államhűség kritériumai, hogy ne lehessen az „különböző csoportok és politikai érdekközösségek játéklabdája".

14 A Magyarország szerkesztősége eleve azzal a megjegyzéssel tette közzé Kussbach cikkét, hogy az a magyarországi németség egy kisebb töredékének álláspontját képviseli csupán, s „néhány vonatkozásban teljesen ellentétes a mi felfogásunkkal". A lap 1935. február 20-i számában azután SZÍVÓSWaldvogel József nyugalmazott tábornok, Kussbach cikkére reagálva, élesen támadta azokat