Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936)

Kussbach jelentése szerint a tanácskozás alkalmával Pataky a német iskolaügyi panaszokra azt válaszolta, hogy az iskolakérdés rendezése folyamatban van. Schnurre is úgy volt értesülve, hogy ez a kérdés egy idő óta beható megbeszélések tárgya a miniszterelnökségen, s abban az irányban keresik a megoldást, hogy egy egységes kisebbségi népiskolatípust hozzanak létre az eddigi A-, B- és C-típus helyett. Jelentése szerint a Kisgazdapárt vezére, Eckhardt Tibor, síkra száll „a magyar kormány egészségesebb kisebbségi politikája érdekében". A legnagyobb meglepetést azonban az keltette, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre, a Nemzeti Radikális Párt vezére, akit németellenes sovinisztának tartottak, Szabadság című lapja 1935. február 10-i számában odáig is elmegy, hogy német tannyelvű középiskolát is jogosultnak tart, s kijelentése szerint erre vonatkozóan javaslatot fog előterjeszteni a parlamentben.

10 Ez az állásfoglalás Gratz Gusztáv és Bajcsy-Zsilinszky egy levélváltása során történt, amelyet a Szabadság említett száma teljes terjedelmében közölt. Gratz levele egy Bajcsy-Zsilinszky cikkre reagált, amely 1935. január 23-án a Pester Lloydban jelent meg ,,A német-magyar viszony alakulása" címmel. Teljes mértékben osztotta Bajcsy-Zsilinszky Anschluss-ellenes felfogását, maga is súlyos veszélyt látván abban, ha Németország a magyar határig nyomul előre: nemcsak az ország függetlensége forogna kockán, hanem egyenesen a magyarság léte, fennmaradása is, mert nem bízik ellenállóképességében egy közvetlen és tartós német befolyással szemben. Ez a felfogás, mint rámutat, nem új keletű, hiszen már 1921-ben vitába szállt Apponyi Albert gróffal, aki az Anschluss révén elérhető német-magyar közös határt a magyar revíziós törekvések szempontjából előnyösnek vélte; azon németországi és ausztriai körökben is, amelyekkel kapcsolatban áll, állandóan az Anschluss-törekvések ellen érvel. Egyetért tehát BajosyZsilinszkyvel abban, hogy a Németország és Magyarország közé ékelődő önálló Ausztria fenntartása elsőrendű magyar érdek, de - s ebben látja a Bajcsy-Zsilinszkytől őt elválasztó nézetkülönbséget - nagyon fontosnak tartja a német-magyar jó viszonyt, s ezért óv a németellenes politikától. Bajcsy-Zsilinszky válasza azt hangsúlyozta, hogy igaztalanul tulajdonítanak neki németellencsséget: félti magyar nemzetét a német birodalom hatalmi törekvéseitől, de nem ellenséges a német néppel szemben, s a legnagyobb méltánylattal viseltetik a magyar hazához hű német kisebbség népi és művelődési jogai iránt. „Sohase hallott tőlem senki kezdetleges soviniszta szólamokat, vagy olyan törekvések pártolását, amelyek mesterkélten akarnák szaporítani a szorosabb értelemben vett magyarság birtokállományát - írta -, csak az ellen tiltakozom, hogy ezt a derék hazai németséget mesterségesen kiszakítsák a szélesebb értelemben vett magyar nemzeti és állami közösségből, és a hitleri faji miszticizmus germán babonái révén a magyar államgondolaton és államterületen kívül lévő szellemi és hatalmi centrumokhoz próbálják őket csatolni". Utalt ennek újabb bizonyítékaira, majd így folytatta: „De ugyanakkor, amikor a legkíméletlenebb módon elvágandónak tartom minden hitlerista agitáció fonalait és befolyását a mi német kisebbségünkre, vannak kívánságok, amikben igazat adok ennek a hazai német kisebbségnek. így elsősorban minden tekintetben jogosultnak tartom azt a kívánságukat, hogy német nyelvű középiskolát kaphassanak. Sőt sürgősnek tartom e kívánság teljesítését. Annak bizonyságául pedig, hogy mennyire félreismerik az én felfogásomat és törekvéseimet a német-magyar viszony s annak rendezése körül, rövidesen magam kívánok a képviselőházban javaslatot tenni a ma-