Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)
Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936)
radikálisok befolyása érvényesült a kormány megbízható embereivel erősen megtöltött választmánnyal szemben. Schnurre jelentése, miután kifejezést adott azon reményének, hogy ezen intézkedésekkel a belső feszültség lényegesen csökkenni fog, rátért a hivatalos magyar szerveknek a német mozgalommal szemben jelentősen merevebbé és keményebbé vált magatartására. Kussbach egy jelentése alapján, amelyet az Steinachernek is megküldött, aki viszont a német birodalmi belügyminisztériumhoz továbbította azt,' a budapesti követségi tanácsos beszámolt a Külügyi Hivatalnak arról, hogy a Magyarországi Német Népművelő'dési Egyesület elnökét, Gratz Gusztávot, ügyvezető alelnökét, Kussbachot és igazgatóját, Pintér (Binder) Lászlót 1935. február 5-én behívatták a miniszterelnökségre, ahol Pataky Tibor államtitkár, a nemzetiségi osztály vezetője, tiltakozott az egyesület vidéki propagandájának radikális, izgató tendenciája ellen, amelyért elsősorban a központi titkárokat tette felelőssé, különösen Bäsch nemzetgyalázó beszédeire célozva. A csendőrségi jelentések alapján, amelyek megbízhatóságát egyébként Kussbach kétségbe vonta, a vidéki német értelmiségiek közül Jakob Zumpft és Adam Schlitt nevét említette, mint izgatókat. Pataky kijelentette, legfőbb ideje annak, hogy a kormány kemény kézzel gátat vessen a radikalizmusnak; el is határozta, hogy szabad folyást enged a törvényes eljárásnak a nemzetgyalázók és izgatók ellen. Azt kívánta, hogy a jövőben az egyesület szónokai, előadói csak központilag jóváhagyott vezérfonalak alapján beszélhessenek, s hogy a magyarországi német mozgalom lapja, a Sonntagsblatt hangját is mérsékeljék, mert valósággal uszít a magyar állam ellen. Követelte továbbá, hogy dolgozzanak ki egy olyan ügyrendet, amely az egyesület igazgatójának, Pintérnek, mint a kormány bizalmi emberének, nagyobb hatáskört és ellenőrzési lehetőséget biztosít. Kussbach ezt élénken ellenezte, kétségbe vonva a fokozott ellenőrzés szükségességét, hiszen ,,az egyesületben nincs semmi titkos dolog", s arra is hivatkozott, hogy Pintér kormánypárti képviselő lévén, olyan nem kívánatos látszat keletkezhetne, hogy az egész egyesületi munkát a kormány irányítja. Pataky az ügyrendtől elállt ugyan, de ragaszkodott Pintér aktivizálásához, és a kormány megbízható embereivel telített választmány, illetve annak végrehajtó bizottsága gyakoribb összehívásához. A tárgyalás során „olyan légkör keletkezett, ami minden egyébnek mondható, csak éppen barátságosnak nem", s ezért Schnurre Kussbachot okolta, aki iránt amúgy is nagy bizalmatlanság nyilvánul meg a magyar kormány részéről, s aki ezúttal is eléggé meggondolatlan módon, túl élesen lépett fel a német népcsoport érdekei védelmében. Attól tartott, hogy Kussbach ellen is bűnvádi eljárás indulhat, s annak során „feltárják a birodalmi szervekhez fűződő számos kapcsolatát". Sürgősen felszólította azért Heinrich Kohlért, aki a német nemzetiszocialista párt külföldi szervezetének budapesti helyi csoportja (AO der NSDAP, Ortsgruppe Budapest) részéről a német követség tanácsadója és összekötője volt a német kisebbséggel kapcsolatos kérdésekben, hogy ,,a Kussbachnál elfekvő írásbeli anyagot ebből a szempontból fésülje át". 8 A február 5-i tárgyalással kapcsolatos miniszterelnökségi belső feljegyzések szerint azonban annak közlése, hogy a kormány a nemzetgyalázók és izgatók ügyében szabad folyást enged a bűnvádi eljárásnak, elsősorban és konkrétan az 1934 szeptemberében első fokon elítélt Bäsch ügyére vonatkozott, aki ezek szerint pertörlésre nem számíthat. E feljegyzések szerint ezt nemcsak Gratz és Pintér, hanem Kussbach is tudomásul vette. (J
