Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Király István Szabolcs: A mezőgazdaság gépesítésének kezdetei Somogyban

jában csak az 1870-cs évektől éreztették hatásukat. A jobbágyfelszabadulás előtti évtizedekre - a munkaeszközökkel való ellátottság tekintetében - jellemző T. Mérey Klára megjegyzése: „Az uradalmak gazdasági inventériumai szerint gyengén voltak felszerelve munkaeszközökkel, még a fejlett Festetics birtok is. A jobb munkaeszközöket, illetve gépeket inkább csak mutatóba rendelte meg egy-egy uradalom." (Somogy megye mezőgazdasága 1790-1848. 17 1. Kaposvár, 1962.) Az ipar lassú fejlődése nem tette lehetővé a nagyszámú agrárproletariátus foglalkoztatását, döntő többségük a nagybirtokon talált megélhetést a részesműveléssel összekötött ledolgozási rendszerben. Az 1860-as években egyre több cikk foglalkozik a munkaerőgondokkal. Roboz István a Somogy című újság szerkesztője az 1867-es év gazdálkodását elemezve hangsúlyozta: „...drága és kevés a kézierő - gyakran megbízhatatlan is." Magas az igavonó állatok ára, mindezek következtében terjed a géperő használata, amelyeket gyakran társulások üzemeltetnek (pl. bércséplést vállalnak). (Somogy, 1868. 24. szám.) A gépek azonban még a nagybirtokon sem tudták pótolni a munkáskéz hiányát. Miért drága a napszám? című írásában Roboz rávilágít: „Mert bár kiterjedtebb gazdaságokban meghonosultak Garret-Siegel ház gépei, bár a kisebb gazdaságokban haszonbérleteken egyes tehetősek részért működtetik gőzgépeiket - a kézerő egész arányban pótolva nem lehetett. . . " A munkáskéz hiánya miatt nőtt a napszámbér: pl. a férfi napszámbér 1 Ft-ról felment 2 Ft 50 kr-ra, de Siófokon 3,50 Ft-ot is fizettek zsákoló napszámosnak. (Somogy, 1868. 44., 49. szám.) A bérmunka drágaságát már Csorba József is felvetette 1857-ben, a Somogy vármegye ismertetése című könyvében, ahol a gépesítés szükségességét épp a drága napszám miatt szorgalmazza. (81., 82. 1.) A munkabérek a lényegesen fejlettebb Nyugat-Európában még magasabbak voltak, de a növekvő' belső piac lehetővé tette a gépek gazdaságos alkalmazását.

1 Az 1850-es évektől kezdődően - bár igen lassan és ellentmondásosan az ipar, a közlekedés, a kereskedelem fejlődésével javult a tőkefelhalmozás lehetősége. Az 1820-1840-es években a néhány racionális gazdálkodásra áttért nagybirtokos csak külföldi (főleg bécsi) kölcsönnel rendelkezhetett. (Mérei Gyula: Mezőgazdaság és agrártársadalom Magyarországon 1790-1848, Bp. 1948.) (Somogy megyében - Kaposvárott - az első takarékpénztárat 1864-ben alapították. Hirsch Alfréd: Somogy vármegye gazdasági monográfiája, Bp. 1903.) A jobbágyfelszabadítást követő évtizedekben is inkább hitelinségről beszélhetünk. (Veszprémi tudósító írja Somogy megyei tapasztalatairól: „A terhek szaporodnak, kibontakozás helyett évről-évre, sőt napról-napra mélyebben sülylyed adósságba a szegény termesztő, lelketlen üzérek mesés magasságú kamatokkal - uzsorával ölik . . . ") (Somogy, 1867. 24. sz.) A tőkés termeléshez szükséges hitelek lassan nőttek.

2 A hitelellátás - elsősorban jelzálogkölcsön formájában - lényegesen a kiegyezés után javult. A hitelintézetek alap- és tartaléktőkéje 1867 és 1895 között 85 millió koronáról 693 millió koronára emelkedett.

3 A XIX. századi magyar mezőgazdaságot - kevés kivételtől eltekintve a külterjes gabonatermesztés és az állattenyésztés jellemezte. Az egyoldalú gazdálkodást a piaci kereslet jelentősen befolyásolta.

4 „A mezőgazdasági termékek piaca nagyon szűk és alig támaszt igényt az újító rendszerből származó cikkek sokféleségére ... a lakosság gyér volta munkáshiányt és fogyasztóhiányt jelent egyszersmind." (Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815. Fordította Szerecz