Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)
Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században. (Második közlemény)
a gépkocsizok igényeit, még akkor is, ha az 1920-as évek végétői a szilárdabb, a mészkőzuzaléknál kevésbé porló Badacsony környéki bazalt és komlói andezitzúzalékot használtak is fel fedőanyagként. A két világháború közötti évtizedekben folytatott útépítkezések, földútkövezések eredményeként a felszabadulásig megyénkben az állami utakat teljes hosszban, a megyei (törvényhatósági) utakat pedig mintegy 70-80%-ban lekövezték. 10 KAROLINY M. (1976) i. m.-ben jól áttekinthető térképvázlatot közöl a négy időszakban átépített utakról. Értékelését azonban megnehezíti, hogy azon nemcsak a földútátépítéseket, hanem a korábban már lekövezett, időközben tönkrement műutak újrakövezett szakaszait is feltünteti. 1920 előtt kiépített útként mindössze a kaposvár-nagykanizsait tünteti fel, holott - mint arra rámutattunk - makadámburkolattal már az első világháború előtt is több más utat elláttak. Ami még jobban zavarja a hiteles források után kutató közlekedéstörténészt: KAROLINY megállapításai sok esetben eltérnek az általunk sorra vett országos útminőségi térképeken jelzettektől. KAROLINY rajza szerint a nagybajom-jákói útszakaszt 1920-28 között építették ki, ezzel szemben az 1937-es térkép kiépítetlennek jelzi. Az 1920-28 között épültnek jelzett öreglak-marcali-komárvárosi, kapósvár-szilvásszentmártoni, berzence-csurgó-surdi, nagybajom-csökölyi, igal-mernyei, darány-sellyei, babócsa-erdőcsokonyai, kéthely-balatonszentgyörgyi, boglár-andocsi, kaposvár-zselicszentpáli, az 1926-36-ban épültnek rajzolt zselicszentpál-bőszénfai, babócsa-vízvári, szőcsénypuszta-balatonszentgyörgyi, kutas-nagykorpádi, lad-homokszentgyörgyi útszakaszokat az 1935. évi útminőség térkép rossz, vagy csak száraz időben járhatónak határozta meg! Végül még egy adalék, amely az utak épülésének idejének megállapításakor bizonytalanná teszi a kutatót. KAROLINY M. (1976) i. m.-nak adataival szemben ugyanis a Közlekedési Múzeumban 1399/968. leltári szám alatt őrzött, ismeretlen szerző által szerkesztett kéziratos, az országban 1920-19 30 között épült utakat kimutató térkép mindössze négy útról emlékezik meg Somogy megye területén. Üjrendszerű burkolattal megépített állami közúti szakaszt jelöl Siófok és Zamárdi között, de egyben jelzi, hogy a 7. sz. főút Zamárdi-Keszthely közötti szakasza 1932-ig átépítésre kerül. Makadámmal kiépített magasabbrendü útjaink között tünteti fel a baíatonkeresztúr-segesdit, amelynek Segesd környéki néhány km-es szakaszán az építkezést 1930-ig nem fejezték be. Hasonló kategóriába sorolták a térképen a kaposvár-bőszénfai utat, amelynek bőszénfa-szentlászlói szakaszát még 1930 utáni időre jelzi. Az 1920-as években épült harmadik makadámút a darány-barcsi szakasz volt, amelynek folytatását Babócsáig már az 1930-as évek elejére teszi. 11 A törvényhatósági utak hálózatát a két világháború közötti időszakban a korábbinál nagyobb mértékben és gyakrabban változtatták. Egyfelől gyarapodott az olyan leromlott utak, ill. útszakaszok hossza, amelyeket a megye képtelen volt a reá kötelező normatívák szerinti minőségűre javítani, ill. azon a szinten tartani. Amennyiben egyes utaknak a megyeközpont elérésében nem volt jelentős szerepük, úgy törölték ezeket a th-i utak sorából és vicinális (községi kezelésű) utakká degradálódtak. Ugyanakkor több vicinális út jelentősége - a forgalmi viszonyok változásával - annyira megnövekedett, hogy elkerülhetetlenné vált felvételük a th-i utak hálózatába. A hierarchikus kategóriaváltás a vicinális és közdűlő utak között ugyancsak a megye hatáskörébe tartozott.
