Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Kanyar József: Az 1858-as „iskolabevallások" Somogy megyében

6 óra s egy-egy iskolában volt 5 és fél, illetve hat és fél óra. Hivatalosan 5 óra felett csak 6 iskolában tanítottak: öt és fél órát Miháldon, 6 órát Gombán, Iharoson, Karádon és Taranyban, hat és fél órát pedig Csurgón. A szabályszerű 5 órás időben történő tanításnál délelőtt három órát, délután pedig két órát tanítottak. Délelőtt általában a felsőbb, délután pedig az alsóbb osztályúak tanultak. Ahol két terem volt, ott párhuzamosan folyt az oktatás. Délután mindössze csak 2 iskolában nem tanítottak: Apátiban és Arácson. Osztályok és nemek szerint elkülönített tanítás mindössze csak egy iskolában volt. 6. A tanítók száma 175 volt, az altanítóké pedig 23. Az iskolák 13,69%ában volt csak altanító. 7. A tanítás nyelve magyar volt 140 iskolában, magyar és német 24 iskolában, ,magyar és horvát egyben, német nyelvű pedig 3 iskolában. A tanítók jövedelmét pengő-forintban (Conventions-Münze) és nem váltóforintban (Wiener Währung) írták össze.

6 8. A tanítók összes telki és termény jövedelmének nagyság szerinti értékét figyelembe véve megállapíthattuk, hogy csak Kaposvárott volt 2 929,30 Pf a jövedelem, aholis mindez 5 tanító, 1 tanítónő és 2 altanító között oszlott meg. 500700 Pf közötti fizetése volt 2 tanítónak, 400-500 Pf között pedig három tanító kapott fizetést. A 300-400 Pf közötti jövedelemben 19 tanító részesült. E jövedelemkategóriába tartozók 18 altanítót foglalkoztattak. 200-300 Pf közötti jövedelme volt 20 tanítónak (17,26%). 100-200 Pf közötti jövedelme pedig 106nak volt (63,09%, míg 100 Pf alá mindössze csak 8 tanítónak (4,76%) esett a jövedelme. A jövedelmek kapcsán jellemző összehasonlítást tehetünk más falusi értelmiségi kategóriák és a tanítók fizetései között. Galgóczi Károly 1855-ben megjelent mezőgazdasági statisztikájában közzétett: a kéthelyi uradalom tiszti fizetési táblázata szerint az uradalmi ügyésznek 300 pft, a tiszttartónak 260, a számvetőnek ugyancsak 260 Pft volt a fizetése, míg a számvevő 200, az ispán 120, a mérnök, az orvos és az állatorvos 120-120, a fővadász ugyancsak 120, az ellenőr és a kertész pedig 100-100 Pft. készpénzfizetést kapott a természetbeni járandóságon kívül. így a jövedelmük nemcsak nominálisan, hanem vásárlóértékben is jóval nagyobb volt a tanítókénál, még az alvadász 80 és az írnok 60 pft-os fizetése is - a természetbeniekkel kiegészítve - kedvezőbbnek mutatkozott a tanítók csaknem 70%-ának (67,85%) a jövedelemnél.

7 Szúrópróbaszerűen arra is végeztünk számításokat: vajon a természetbeni jövedelmek készpénzre való átszámítása mennyiben volt reális és milyen átszámítási kulcsszámok szerint végezték azt? Kétfajta természetbeni deputátumnak néztünk utána: a gabonaféleségnek és a fajárandóságnak. A megyefőnöki iratok alapján megállapíthattuk, hogy egy pozsonyi mérő búza 1 Ft 30 kr, a rozs 1 Ft, az árpa 1 Ft 12 kr, a zab 48 kr és a kukorica ugyancsak 1 Ft 12 kr volt. A rozsjárandóságnak az értékét általában - reálisan - 1,33 pft-tal számolták át (Attala, Barcs, Andocs, Balatonszentgyörgy, Gamás iskoláinál), 1,35-tel Igáiban, 1 pft-tal Balatonkeresztúron és 0,71 pft-tal Berzencén. Nagyjából tehát csaknem azonos árakon számolták mindezt a megyében. A fajárandóság átszámítása ölenként 1 vagy 2 pft között változott. 1 pft volt öle Szorosadon, Gombán és Fajszon, 2 pft pedig Igáiban, Attalán, Adandón, Drávaszentmártonon, Tótújfalun és Göllében. 9. E jövedelmek már - önmagukban is - jobbak voltak a korábbi évtizedek tanítójövedelmeinél, a különféle stoláris jövedelmek figyelembevétele nél-