Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár kormánybiztossága

badságharc vezetői a teljes győzelem utánra ígértek.

103 A népfelkelésben, a megye felszabadításában való részvételben öntudatra ébresztették a parasztok mellett a zselléreket is. Az egyik első munkamegtagadás a Kisberki contractualis lakókról maradt fenn. Május elején a napszámot megtagadták a földbirtokostól, mondván, hogy ,, . . . miután népfelkelésbe voltak a szerződési értelem következtében járandó napi napszám"-ot nem hajlandók teljesíteni, mivel hogy „ ... ők már most szabadok."

104 Szinte a megye felszabadulásával, a népfelkeléssel egyidejű az ecsényi zsellérek földfoglalása. Tallián Pál földbirtokos alighogy hazaért Noszlopy kaposvári bevonulásáról és a cseri népgyűlésről, máris jelentették húsz zsellér földfoglalását. Egy darabka földjét május 3-án felszántották és délután már bevetették kukoricával. Amikor Tallián belső cselédei a földfoglalók ellen erőszakosan felléptek, válaszul estére 8 fegyveres zsellér Kaposvárról hazatérve megtámadta a házát. Nagy nehezen sikerült lebeszélni őket. Két nap múlva a letartóztatott Koch János Kaposváron azt vallotta, hogy az elfoglalt földek 4-5 évvel ezelőtt a családok birtokában voltak, és Tallián „kiütötte" őket. „Most felszántjuk régen bírt földenket," - de senkivel sem gorombáskodtak, vallotta Koch János. Hasonló véleményen volt Koch Dániel 34 éves zsellér is, aki azt vallotta, hogy „ . . . nekem is és mintegy 20 társamnak is az jutott eszünkbe, hogy mi is most azon jussal régi birtokunkat elfoglalhatjuk. De foglalás alkalmából senkit nem bántottunk s törvénytelenséget nem követtünk el."

105 Hasonlóképpen jártak el a bukogátiak a birkalegelőjük visszaszerzésénél. Kilenc éve az uraság elkergette a jogos legelőjükről és még mintegy 50 holdnyi erdejüket is kivágatta. Most elérkezettnek látták az időt sérelmeik orvoslására.

100 Legeltetést kezdték meg az andocsiak és a bálványosiak. A gerézdi lakosok a faizási joguk körüli sérelmeiket adták elő. A legtöbb bölcsességet a torvaji földbirtokos, Gotthard István tanúsította a helybeli polgárok legelő- és erdőfoglalásakor. A korábbi földbirtoklási törvénytelenségeit az alispáni döntésre bízta és eltekintett a kártérítéstől is, ha nem háborgatják azután. A község lakói is kötelezték magukat a törvény tiszteletére.

107 Noszlopy tudta, hogy a Szemere-kormány hibájából még mindig összeütközésre ad alapot az úrbéri szolgáltatások maradványainak a megléte, tisztázatlansága, valamint a földkérdés megoldatlansága. Ezek a falusi parasztmozgalmak balról veszélyeztették a forradalmat, a kormány munkáját. Ezért a kormány és a megyei kormánybiztosok sietve felszámolták a mozgalmat, de a kiváltó okok rendezésére nem került sor. Gyakorlatilag a nép kívánságának többsége úrbéri vonatkozású volt. Most a robotoltatás megszüntetését, valamint az egyéb feudális szolgáltatások felszámolásának az idejét látták elérkezettnek. Noszlopy kaposvári első népgyűlésen a nép egyhangúan követelte a borkimérés jogát. A borkimérés szabadságát Noszlopy is kilátásba helyezte, mert több falubeli polgár ezt állította, ö, a Kossuth-hoz küldött jelentésében május 4-én ezt első helyen jelezte. Ezek szerint az andocsiakat, bálványosiakat és a kerekieket május 20-a körül sikerült a szolgabírónak lebeszélni.

108 Hasonló helyzetet teremtettek a gerézdiek, a gamásiak és a csornaiak is.

109 A csornaiak június i-én Noszlopytól a következőket kérdezték, melyre miheztartás végett választ is vártak: „A legelső jelkelés alkalmával a nép a%t a hírt hozta, hogy T. Cz Kormánybiztos Űrnak szónoklatából azt értették, hogy szabad minden helységnek egész esztendőt által bort áruitatni, de