Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár kormánybiztossága

ezt mi nem hívén, azért kérdés nélkül bele vágni nem is bátorkodhatunk, ámbátor a nép zúgolódik, hogy sem az uraság haszonbérlője, sem a helység bort nem áruitat, tehát áruitasson a helység, mert bor nélkül jelen erős munka idején nem lehetnek, vidékre küldözni pedig időtöltésbe kerül."

ii0 Több község kérelmével a hivatalos utat választotta és a megyei bizottmányhoz fordult. Már a május 14-i bizottmányi gyűlésen Tótszentpál (ma: Somogyszentpál) község kérelmével foglalkoztak. A kérvényben leírtak szerint a földbirtokos négy évvel korábban a rendezéskor a legelőjüket vizes, ingoványos területre cserélte. Most ezt kérték vissza.

111 A június 12-i gyűlésen Gál György batéi földbirtokos kérte a községbeliek önkéntes foglalásainak a kivizsgálását.

112 Július 9-én a törökkoppányiak réthasználatának vitásságát kivizsgálni és erőszakosságának meggátlását kérte a főszolgabíró.

113 A nyár folyamán, június elején az Inkey család uradalmában az iharosberényiek és a liszóiak kerültek összeütközésbe a földbirtokossal. Az iharosiak legelőt foglaltak és négy napig a korcsmáitatást végezték. Csonka szolgabírónak Noszlopy utasítására sikerült a rendet visszaállítani.

114 A szolgabírónak bevallották, hogy ezekre a „törvénynek ferde felfogása vezette őket". Még nagyobb kára származott Inkey Józsefnek a liszóiak legeltetéséből. Június elején két hétig mintegy 90 helybeli lakos a földbirtokos 140 holdnyi legelőjét használta és az első kaszálást lehetetlenné tette. Az uradalmi ügyész szerinti kára a földbirtokosnak, melyet a szolgabírói tárgyaláskor elfogadtak, 3552 Ft. A liszóiak között már gazdagabb parasztok voltak a kezdeményezők, így Hosszú Baligáts József, Kotnyek József és Böjti Gyura, akiknek napszámosai részt vettek a legeltetésben. A liszóiak már korábban is összeütközésbe kerültek a földbirtokossal, ezért Noszlopy a szolgabírót utasította a rend gyors helyreállítására. Csonka szolgabíró június 16-án letartóztatta és kihallgatta a vezetőket. Rövid nyomozás után kártételre kötelezték a falusiakat.

115 A legnagyobb megrázkódtatást Noszlopy számára a buzsákiak okozták. Maga az ügy május elején kezdődött, amikor is Jankovich István földbirtokos rétje, illetve szántóföldjének egy része volt a vitás kérdés. Noszlopy Antal viszszaemlékezésében teljesen mást állított, mint az igazság volt. Szerinte a földbirtokos embereinek bujtogatása révén kezdődött az anarchia, azzal a szándékkal, hogy Noszlopy Gáspárt lejárassák a kormány előtt. Ezt már akkor, a kihallgatott vezetők teljesen megcáfolták. A helybeli elégedetlenség vezető alakja Kara Imre (30 éves, apja negyedtclkes volt jobbágy) volt. Kara mozgó nemzetőr volt május elején és részt vett a megye felszabadításában. „Haza jövetelétől fogva, nincs ember ki parancsolni, vagy foglalásra terjesztett hírektől letartóztatni tudta, avagy, merte volna. Sőt úgy áll elől, hogy a kormánybiztos úr, úgy adta elő a dolgot, hogy nincs határ, ki mit akar azt tegye sajátjává." Kara, Noszlopy Antal kormánybiztos-helyettes május 24-i erélyes hangú levelére a község elöljáróihoz azt a kommentárt fűzte, hogy „nem kell elhinni, hogy a kormánybiztos úrnak a tudósítása volna. Csak ráfogják!" Noszlopy Gáspár távollétében testvére intézkedett, aki gyors nyomozást és letartóztatást rendelt el. Az izgatást és a rendzavarást pedig hazaárulásnak minősíttetve, vésztörvényszékkel fenyegette meg a községbelieket. Noszlopy levelére a helység jegyzője népgyűlésen ismertette a kormánybiztosi levelet. A falusiak ellenállását jelezte, hogy a gyűlésen alig jelentek meg. Viszont elhangzottak olyan nyilatkozatok, hogy ,,ők bajt nem tettek, magok tulajdonába tették, azért a jelentésnek el kell ma-