Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)
Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár kormánybiztossága
Szemere Bertalan június 16-án, Hunkár Antal veszprémi főispánt bízta meg a Noszlopy elleni vádak vizsgálatával. A „vádpontok" elsősorban a két feljelentő levél alapján álltak össze, melyekre Szemere gondos kivizsgálást kért. Szemere elsősorban a parasztmozgalmak miatt neheztelt a somogyi kormánybiztosra. A Hunkárnak küldött vizsgálódó leveléből azonban kitűnt, hogy Szemere Noszlopyt ellenfelei feljelentésére a „kormánybiztosi állásától elmozdíthatónak nem véli." 1 '* „Noszlopy Gáspárnak a somogyi népet, miként az kétségkívül önnek is tudomására van, ügyünk melletti tömegestül felkelésre fellelkesíteni, s azzal az ellenség irányában hatályosan s szép eredménnyel fellépnie is sikerült."' 3 Szemere ezzel tulajdonképpen megadta a vizsgálódás alaphangját. Különben Hunkár Noszlopyról azt írta, hogy „senkivel semmit sem közöl... ö nem a törvények ösvényén kormányoz, hanem mindent maga tárgyal". Ezután több, szinte elhibázott intézkedését említve, Noszlopyval kapcsolatban rosszindulatú következtetésbe bonyolódott. Szigetvár felszabadítását és a császáriak megyebeli kiűzését megemlítve azonban megjegyezte. „A jó akarat tehát Noszlopyban nem hiányoz ~ hanem a szolgabírói alárendelt állásából jelvergődni még nem tudva, egy megye kormányzására elégtelen, tudatlan és igen gyanítom, hogy csak azért kívánt mindent maga eszközölni, miszerint népszerűséget nyerve az országgyűlésre képviselőül megválasztasson." 76 Hunkár is Méreyt látta volna szívesen a főispáni székben Somogyban. A Noszlopy ellenes vizsgálódást Szemere lezárta június végén, és azt elintézettnek tekintette. A vádak túlnyomó többsége igaztalan volt. Mivel az alacsony hivatali posztból és vékonyka vagyonból a megye első hivatalnokának emelt kormánybiztos a tekintélyes vagyonú földbirtokosokat, nemeseket irritálta, nem beszélve a forradalmi álláspontjáról - megkezdődött a lejáratás személye és elvbarátai ellen. A helyi konzervatív és tekintélytisztelő, a reakciós „alkotmányvédő", a bigott, klerikális katolikus összefogott, hogy a fiatal, szerintük „elégtelen, tudatlan" volt kis szolgabírót lehetetlenné tegyék, félreállítsák, illetve elbuktassák. A katonai és politikai helyzet ezt nem tette lehetővé, és Noszlopy Gáspár győztesen került ki a harcból. Noszlopy - jól tudva honnan indult a támadás - a Pestí Hírlapban így összegezte helyzetét: ö nem gazdag atyának gyermeke, igaz csak csekély polgári tetteinek köszönheti fáradtságos munkájú állását, azonban nem szokott hirtelen visszarettenni. Somogyban, az „ ... új tisztikar nem gondolva népszerűsége kockáztatásával, a jövendőre is oda működend, hogy a szabadsággal a törvényes rendel fenntartsa, de másik szemével gondja lesz afelett is őrködni, nehogy a százados igába görnyedt ártatlan nép vére holmi vámpyrok által kiszív as sék." 17 Mindezekre a demagóg álforradalmárokra és a régi feudális kormányzási módszereket visszasiratókra Noszlopynak gondja volt. Amikor Noszlopy Gáspár Debrecenben, Kossuthnál beszámoló jelentésen volt, nehezen meggyőzte a kormányzót a somogyi reakciós mesterkedésekrő'l. 78 Noszlopy Gáspár, bizonyára érezvén a megyei feszültséget kormánybiztossága körül, május 14-e után kéthetenként rendszeresen bizottmányi gyűlést tartott. Valamennyi fontos, a megyei bizottmány elé kerülő ügyre figyelmet fordított, a törvényes utat és a hivatalos ügyintézés pontos menetét betartotta. Malus 14-én 58 napirendi pontot tárgyaltak és a hivatali kinevezések mellett a nemzetőrség felállítását, összeírását rendelték el. Jelentős számban tárgyalták
