Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Varga János: Megye és haladás a reformkor derekán (1840-1843) (Befejező rész)

lesre kívánták vonni a megye hatókörét, a harc hevével és a körülményekkel, amelyek a haladás érdekében késztették őket küzdelemre a nem felelős és ezért bármikor abszolutistává válható kormányhatalom ellen, magyarázható, egyszersmind indokoltnak tekinthető, hiszen az adott időben nem a nemzet többsége által választott, annak akaratából cselekvő központi hatalommal fordították szembe a maguk megyeelméletét és gyakorlatát. Magát az elméletet azonban korántsem a politikai taktika következményei szülték. Kossuthék nem találtak a megyerendszernél tökéletesebb és hatályosabb eszközt egyfelől a népakarat mindenkori kifejezésérc és - legalábbis részleges érvényesítésére, másfelől a mindenkori központi hatalom elfajulásának kivédésére. A lényeget illetően nem is kérdőjelezhető meg elképzelésük elvi helyessége. Oly megyerendszer, amely az egész - egyedeiben azonos jogú - népképviseleti úton működő joggyakorlatának politikai fóruma, valóban a szabadság fontos biztosítéka lehet abszolutista és felelős kormány mellett egyaránt. Mert a gyakorlatban egy elvileg felelős kormány is visszaélhet a törvényhozástól kapott hatalmával, hiszen a kezében koncentrálódó eszközök révén erre - legalábbis átmenetileg - megvan a módja. Ugyanakkor a fenti értelmű megyerendszer nem összeegyeztethetetlen a felelős kormány létével és funkciójával, ha a megye ugyancsak felelős eljárásáért, az illetékesség pedig kezdeményezés, határozat és végrehajtás tekintetében egyaránt egészséges arányban oszlik meg kettejük között. E megoszlás fejtegetésébe Kossuthéknak mindaddig, amíg a kormány felelőssége nem volt egyéb álomnál, felesleges lett volna bocsátkozniuk. így nyitott kérdés maradt, hogy sikerül-e majd helyesen meghúzni kormány és a tartalmilag átalakítandó megye illetékességének határait, és hogy a megyeszerkezet úgy funkcionál-e gyakorlatban is, ahogy a nemesi liberálisok tiszta szándéka elvárta tőle A magyar kormányszervek 1840 és 1843 közt - törvényre vagy szokásra hivatkozva - megsemmisítettek minden olyan haladó jellegű megyevégzést, amelynek hatálytalanítására ürügyet találtak, és eltiltottak minden megyei újítást, őrködtek a statusquo felett, és a súlyosabb megyei botrányok vagy panaszok kivizsgálására királyi biztosokat küldettek ki, mint Szatmárba Torkos Mihályt, vagy Biharba Tisza Lajos és az ellenzék állandósult harca miatt Földváry Józsefet. Egyébként kezdeményezőén csak kisebb jelentőségű ügyekben léptek fel; így a Helytartótanács eltiltotta a pápai külön gyapjúvásárt, elrendelte, hogy a Tisza tisztítását maguk a megyék végezzék stb. Tevékenységük különben kimerült az uralkodó, illetőleg a birodalmi felsővezetés olyan rendeleteinek vagy tájékoztatóinak közvetítésében, mint néhány jelentéktelen áruféleség vámjának leszállítása, a külföldi hatalmakkal kötött kereskedelmi szerződések, vagy a stájer vas vámmentes behozatala. Oly cselekedetre, amely a törvényt egyértelműen sértette volna meg, egyelőre nem ragadtatták magukat. A liberálisok, noha a statutumrendelet mögött egyöntetűen centralisztikus célzatot gyanítottak, a kormány szándékaival és irányzatával nem voltak teljesen tisztában. Igaz, engedélyezte és eltűrte a Pesti Hírlapot, de semmi mással nem adta jelét, hogy felkarolja a haladás ügyét és a reformtörekvéseket. Kormányhivatalokba változatlanul csak konzervatívokat és renegát liberálisokat ültetett; a Partium visszacsatolását nem vitte keresztül; nem eszközölte ki azt sem, hogy az ország feleletet kapjon az előző diéta olyan felterjesztéseire, amelyekre az országgyűlésnek - berekesztése miatt - az uralkodó már nem küldött választ. Fektette a középponti vasút ügyét, és - a liberálisok ezt emlegették tehetetlensége példája-