Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Péterffy Ida: Horváth György és fia, Ádám

A sírfelirat szerint Horváth György az 1720-as évek elején született. A szöveg annyi hálás megbecsülésről tanúskodik, hogy első látásra úgy tűnt: fia Ádám fogalmazta meg így. A feltevést igazolja a HOLMI-II. kötetében a XIII. szám alatt közölt vers. Címe: „Gyász lnnep, mellyet Attya' halála után esztendővel tartott, egy hív Fiu. 3odik Januáriusban 1789." A hosszú, - 84 soros! - versből idézünk pár sort a bevezető részletből : Szomorú nap, de innep nap, a' mellyről meg kellene Emlékeznem, még akkor-is, ha a' sivatag fene Vadak' lakó helyjeikben élnék szám-ki vettetve, Vagy ellenség elől futnék Hazámból kergettetve. Nem tudom Szerelmes Atyám! hamvadat úgy tisztelni A' mint régenn: áldozatot 's játékokat szentelni Szoktak az illyen napokon: - de ez az emlékezet Rólad; legyen az áldozat. - És a' játékok helyett ím! mutat szerelmes Fijad egy könyökre dűlt fejet; Mellynek komor arczulatinn a' le-tsorgó tseppeket Ügy nézd, mint a' játékokban küszködő személyeket: Hallod-e? óh boldog lélek! búsongó énekemet, Ez gyász - ez ének, lelkemben gyönyörködtet engemet. Oszlanak szomorúságim, örülök, hogy tehettem Ma-is valamit, a' mivel hűségem' jelenthettem. Hív vagyok, és hív is leszek; fenn-tartom életedet, 'S azért, hogy az emberi kéz el-temetett Tégedet, Élni fogsz az én szívemben, mind addig, míg én élek, 'S míg én-is mint Te, a' főidért jobb lakóhelyt nem tserélek. A hálában, szeretetben hív fiú szép sorai után nézzük a sírfelirat szerzőségét bizonyító részletet: Vajha az ég meg-engedte volna közei-létemet Sírjához; mellytől lakásom távoly vetett engemet. Hadd mennék-el ama' gyeppel be-hantozott halomra, Hadd ismernék rá, márványra fel-mettzett írásomra?

3 (Utólagos kiemelés!) Horváth György közel kétszáz éves, klasszicista ízléssel formált halvány rózsaszínű márvány sírtáblája értékes temetői műemlék. Együttesen őrzi apa és fiának emlékét. A név Császár község hajdani „serény tanitójá"-é, a felirat szövege a hálás fiúé, akit apja tanított meg a természet „tsudáira", a csillagok szépségére, matematikára, dalköltésre, könyvírásra, emberségre. Hí