Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Péterffy Ida: Horváth György és fia, Ádám

JEGYZETEK 1. Szauder József: Az Estve és az Álom. (Bp., 1970.) 531. 0. 2. Császár község (Komárom m.) a Vértes-aljánál terül el Tatához közel. - Korai lakott település, melyre a sok rómaikori lelet is utal. Magyar helységként 1416-tól említik. 3. Kazinczy Ferenc Levelezése (a továbbiakban: Kaz. Lev.) XI. k. 423. 1. 4. Pallas Lexikon. XIII. k. 749. 1. 5. Magyarország Vármegyéi és Városai c. sorozat. (Szerk.: Dr. Borovszky Samu. Bp. é. n.) Zemplén Vármegye. 6. Horváth 1816. okt. 20-án írja Kazinczynak, barátja erdélyi utazásával kapcsolatban: „Hogy Erdélyt kár jobban nem ismernünk, azt én tudom: elég nyomorúság, hogy én soha benne nem lehettem; hanem tsak a' Szath(m)ári Erdőd-Száda' határ szélein egy két lépésnyire." (Kaz. Lev. XIV. 368. 1.) - Sajnálatos, hogy nem jelzi sem az időpontot, sem úti célját, járhatott itt legációban, még debreceni kollégista korában, de mehetett oda rokonlátogatóba is. Amikor 1787-ben a Magyar Músában márc. 24-én közzéteszi a Hunniásra előfizetést átvevők névsorát, külön említi az „Erdéllyben" lévőket. A 7 helységet, 8 személyt felölelő címjegyzék láttán arra kell gondolnunk, hogy rokoni összeköttetése lehetett Erdélyben. Talán az odamenekült dédapának voltak ott utódai? 7. Borbély József ref. lelkész szíves közlése Csengersimáról, az illetékes községből: „A nagygéci Lelkészi Hivatalban a legkorábbi anyakönyvek 1804-ből valók." 8. Becsy Sándor ref. lelkész szives közlése Tiszavas várról. 9. Kaz. Lev. I. k. 482. 1. 10. Dr. Marton József ref. lelkész szíves közlése Törökszentmiklósról. io/a Szabó Géza ny. ref. lelkész szíves közlése: „Balatonudvariban a 2. világháború során lebombázott lelkészi lakásban minden elpusztult, de úgy emlékszem, hogy a 30-as évek elején összeállított veszprémi egyházmegyei lelkészek névsorában Horváth György neve szerepelt Balatonudvarival kapcsolatban. A névsor az esperesi hivatalban Balatonfőkajáron meg van." - Utóbbi helyről érkezett válasz: az összes iratok elégtek a 2. világháború során. 11. Dr. Écsy Ö. István: Pálóczi Horváth Ádám Holmi-jának negyedik darabja. Csurgó, 1942. Csurgói Könyvtár. XVIII. k. 90. 1. (A továbbiakban: H-IV.) 12. Szentkuti Kiss Károly: Töredékek Nagy-Igmánd és vidéke múltjából. Komárom, 1892. 94. 1. - A szerző Horváth György feljegyzéseiből idéz. 13. ötödfélszáz énekek 155. sz. (Bartha Dénes-Kiss József. Bp., 1953.) 14. Uo. 195. sz. - A Bosszús biográfia egy 1700-ból való panaszvers mintájára készült. 15. Szentkuti Kiss: i. m. - Horváth György u. 16. Borsos Sándor ref. lelkész (Császár) szíves közlése. Az ő tájékoztatása nyomán közöljük a következőket Horváth György és felesége, Somogyi Hollós Kata gyermekeiről: Adám szül. Kömlőd, 1760. máj. 11. Megh. Nagybajom, 1820. jan. 28. Julianna szül. Császár, 1762. megh. ? Alexander szül. Császár, 1765. ápr. 23. Megh. Modor, 1778. szept. 18. Mária szül. Császár, 1767. nov. 4. Megh. Császár, 1768. ápr. 14. Dániel szül. Császár, 1769. jún. 5. Megh. Császár, 1778. febr. 17. András szül. Császár, 1772. márc. 5. Megh. Császár, 1778. febr. 24. Mária szül. Császár, inj. ? A sorozatos gyermekhalál okát nem jelzi az anyakönyv. Külön bejegyzés olvasható „Alexander"-nél: „1778. szept. 18. Modorba meghalt, ugyanott el is temettetett, de itten is emlékezésért feljegyeztetett, Horváth Sándor." Az első fiú, Ádám Debrecenben tanult ekkor, a második fiút, a 13 éves Sándort valószínűleg ugyancsak tanulásra küldte apja Modorba, ebbe a nagy történelmi múltú, szépfekvésű Pozsony megyei helységbe, helyesebben városba. - Horváth Ádám sehol sem említi az anyakönyvi bejegyzések nyomán látható nagy családi tragédiát, sem testvéreit. Csak a legfiatalabbat, Máriát, ki Baracskára ment férjhez Szüts Ferenc birtokos nemeshez. Vele később is tartotta a kapcsolatot. 1795 májusában Baracskán tartózkodik. Később végrendeletileg hagyományozott Mária húgára. Kézirata is maradt Baracskán. Horváth Néhai Nemes Hollósy Somogyi Éva Asszony Butsuztatója c. kéziratos versében (H-I. Kt. 157.) Julianna húgáról ezt írja: „Tiszteletes Horváth Sámuel Párja." A halotti búcsúztató kb. 1784-87 között készült. 17. Kiss Károly ref. lelkész (Bicske) szíves közlése.