Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Péterffy Ida: Horváth György és fia, Ádám

hívták Deák korában meg különböztetés kedvéért; mivel három Horváth György volt azon egy Gradusban."'

)Jí Édesapjának köszönhette, tőle örökölte tehát matematikai tehetségét, érdeklődését. Tőle kaphatta az első ilyen irányú oktatást is. A szülői házban látott könyvek sokasága, szépsége, megbecsült használata mind megannyi példaadás az utódoknak. Különösen akkor, ha az apa maga is ír. Horváth György sikeres szerzőnek bizonyult a 18. század 6o-as, 70-es éveiben. TERMÉSZETNEK ÉS KEGYELEMNEK OSKOLÁJA című könyve három kiadást ért meg Győrben: 1765, 1775 majd 1778-ban. A kötet rendkívüli népszerűségét sokoldalú tartalma mellett élvezetes előadásmódjának, jóízű nyelvezetének köszönhette. A szerző neve szerényen csak monogrammjával szerepel: H. Gy. Ts. P. (Horváth György császári pap). A címlapot teljes egészében kitölti az ötféle betűtípussal változatosan szedett szöveg, ami nemcsak cím, hanem a tartalom magyarázata és egyben ajánlás is. „Az elől-járóknak engedelméből" kiadott „hasznos Könyvetskc" írójának, a 18. század közepén - évtizedekkel II. József türelmi rendeletének kiadása előtt - szüksége volt rá, hogy református prédikátor létére engedélyt kérjen, s megjelenése után is igazolja eljárását: tanítása nincs ellentétben az egyházéval. A természet jelenségeinek leírása és olvasása: „0' Keresztyén embert az IST EN nek ditséretire serkenti." Horváth György könyvecskéje értékes kultúrtörténeti dokumentum. Nemcsak azért, mert korai magyar nyelvű természetrajzi kiadvány, hanem azért is, mert világosan mutatja, hogyan ment végbe a felvilágosodás korának nálunk e kezdeti szakaszában a természet jelenségeinek ismertetése, szélesebb körben. Érdekes számunkra azért is, mert fiát, Ádámot feltehetően ebből tanította felserdült korában. A múló lét talán éppen itt, a 39. oldalon látott emberi csontváz rajzának megpillantásakor vetődött fel benne első ízben? A metszetek többsége egyébként a csillagok világát tárta elé, a bolygórendszer különböző korban való ábrázolását: „Ptolemaeus", „Cópernicus", „Tycho Systemája" szerint. Az utolsó (277.) oldalon a hatodik metszeten fent a Nap mosolyog emberi ábrázattal, lent középen a Föld, körülötte körben a nyolc bolygó. Ezek a ma már mesekönyvszerű illusztrációk megfoghatták a gyermeki képzeletet. Az „emberies" nap alatt vers áll: Tündöklő lámpásit a' csillagos égnek Csudálom, melly szépen ragyognak és égnek ! Az utolsó napon ezek mind el múlnak Midőn az egekről hirtelen le-húlnak. Horváth Ádám tehát még gyermekkorában megismerhette apja könyvéből a csillagok világát, bolygórendszerünket, sőt még az álló csillagok és üstökösök jelenségét is. Feltehetően nemcsak nyomtatásból, hanem élőszóval mondott magyarázatból is, a nyári csillagos ég szemlélése közben. Már ekkor megismerhette a csillagképek népi elnevezését, amit később szívesen használt. Jó példa rá a következő két versszak: Repül a' fias-tyúk az égenn sebesenn, Ballag a' kaszás-is utánna rendesenn. A' két cl-fáradt eb piheg hogy mehessen, Süvölt a Hidra-is nyomukba mérgessen. Siet az oroszlány aranyszín hajával,