Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Péterffy Ida: Horváth György és fia, Ádám

Ezt követi a' Szűz termett kalászszávai, Vágtat a' szárnyas-\ó mind a' négy lábával és mind véget jelző hibás karikával. A HOLMI első kötetéből vett idézet (75. 0.) is bizonyítja, hogy az apa könyvének, magyarázatának hatása nagy volt: ő is versbe foglalja a csillagos ég látványát, mint apjánál látta. A gyermekkorban felkeltett érdeklődés a későbbi években, a debreceni kollégium híres tanárának, Hatvaninak tanítása nyomán komolyabb csillagászattal kapcsolatos tanulmányokra vezetett, az akkor legkorszerűbb ismeretekre, majd még később (1787-ben) hosszabb versbe foglalja a LEG-RÖVIDEBB NYÁRI ÉJTSZAKA ... című könyvében (Pozsony, 1791), amint „Nyár-kezdetekor az égi testeket tsudálkozva nézegeti, azoknak forrásaikat le-írja, és az ismeretesebb Tsillagzatok Neveit a' régi Pogányok Kőlteményjeikből, a nagyfából magyarázza." Horváth György könyve nemcsak csillagászatról szól. Nézzünk párat a LXX. fejezetcím közül: „A Testeknek formájok" - „Az ember testének formája" - „Vizi állatoknak sokságok, hasznok, nemeik" - „Madaraknak számok, hatrendbéli tsudájűk" stb. A harmadik részben a tűznek, víznek, levegő égnek „természeti"-ről, a negyedikben „A plántákról" - „A szelíd és vad gyümöltsfákról" ,,A' mag-hozó füvekről" szól. A következőkben a „Világosító állatokról", vagyis „A Tsillagoknak természetek, el-osztások"-ról, s az üstökösökről ír. - A legutolsó fejezetben teológiai fejtegetés következik: „Minden lélek természet szerént halhatatlan ..." kezdettel. Horváth György könyvének utolsó fejezete, s az itt ugyancsak feltételezhető személyes tanítása, fiára maradandó hatást gyakorolt. Elsősorban A LÉLEK HALHATATLANSÁGA FELÖL VALÖ GONDOLATOK... című munkájára gondolunk, de számos meditáló versére, halott-búcsúztatók, vigasztaló levelek, epitáfiumok részleteire, sok vers és dalszövegből kiemelt sorokra utalhatnánk, s Kazinczyhoz küldött leveleinek vitázó részleteire. Itt említjük meg Horváth Ádám diákkori, debreceni síkraszállását apja könyvének igazáért. Erről Kazinczynak így számol be Szántód, 1789. máj. 13-án küldött levelében: „egy nyers nyakas Primariust Disputatio közben (azért hogy az Atyámat egy könyvéért ki nevette / egész sereg deákság előtt de existentia Dei ex Naturali Theologia) meg szorongattam; és midőn utóbb a' magam ellenvetésére való feleletre magamat kénszeritett; meg nem feleltem;" „czitáltattam az oskolai szent szék eleibe in Causa Atheismi ; akkor előfordult azon fogas argumentum is, mellyet Disputacio közben ejtettem; 's hogy a' Veneranda sedesben is cgyenessen senki sem akart felelni, öszve szidtam őket 's ott hagytam;"

20 - Kár, hogy Horváth nem jelzi apja könyvének melyik tétele felett pattant ki az éles vita? Az apa „egyik könyve" kitétel emlékeztet arra, hogy Horváth György több imakönyvet is írt iskolák számára. Mint Szinnyei megjegyzi, valószínűleg névtelenül, mert nem sikerült nyomukra bukkanni.

26 A biblia tanítása, természetrajz, fizika, kémia, asztronómia és a hit világa Horváth Györgynél harmonikus egységben jelentkezett: „Ha fülemile volnék, úgy dicsérném az Istent, mint a fülemile, de mivel okos ember vagyok, okossággal és értelemmel áldom az Istent." (393. 1.) Könyvéből egyébként a maga hitében még meg nem rendített prédikátor szól a természet „tsudáiról", a hajdani rektor oktató-nevelő szándékával naiv bájú előadásmódban. Lássunk stílusára is