Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)
Dümmerth Dezső: A Csokonai-probléma
önként ajándékozhat a természet. Lehet írni verset poézis nélkül, és poéta lehetsz verselés nélkül." 83 Igaz, hogy az utolsó mondatban Kármán is idéz, Louis de Sacy (16541727) francia íróra hivatkozik. 84 De már e hivatkozás is mutatja, hogy túllátott a Magyarország művelődését e korban oly kizárólagosan fenyegető német égbolton. De nem is a középszerű, francia íróra való hivatkozás a fontos, hanem az eszme, a gondolat felkarolása, melyet Sacy sem önmagától vett, hiszen e megkülönböztetések finomsága nélkül igazi irodalom sohasem született volna. De időről időre jönnek korok, mikor a közönség ízlése homályba merül, és a művészi munka mechanizmusba süllyed, válogatás nélküli tömegtermékké válik, mintha ipari készítmény lenne. Erre céloz Kármán tanulmánya más helyén: ,,A versek és versecskék özöne elborította hazánkat." És ezeknek a verseknek szerzőire idézi Csokonai a ,,versgyártó" kifejezést. Csak természetes, hogy a gondolatokhoz logikusan kapcsolódik a másik követelmény Kármán tanulmányában: az „öngondolkozás." Ezért kiált fel szenvedélyesen, már Csokonai előtt: „Eredeti munkák gyarapítják a tudományokat, csinosítják a nemzetet és emelik fel a nagy nemzetek ragyogó sorába." Ismétli, követeli, Horatiusra is hivatkozva, írja le újra: „Eredeti munkák vezetik a népet a jó formálásra." - „Nagy akadálya az nálunk a tudományoknak, hogy nálunk.termett eredeti munkák még eddig nincsenek. Nincsenek! még egyszer jól megfontolva mondom. Avagy lehet-e munkáknak nevezni azokat a kis munkácskákat. . . melyeknek nincs egyéb nevöknél a mi eredeti, és a melyeket csakugyan idegen hulladékokból kapargattunk össze?" 85 A tudomány alatt Kármán, mint szóhasználata mutatja, általában a tudást, a művészi képességeket, a költészetet is érti. És ezért írhatja le a következő szembeállítást: ,, . . . a nyelv nem tudomány, a szó, beszéd nem bölcsesség. Kulcsa a tudományoknak, út, mód, eszköz a bölcselkedésre ... A száraz, velőtlen és ízetlen grammatical regulák nem vernek gyökeret. . . " 8t] S mindezt Kármán már akkor leírta, amikor maga Kazinczy sem volt még több harmincöt esztendősnél, és még nem volt a magyar irodalmi élet „vezére". Csakhogy Kái-mán József még 1795-ben meghalt. Kazinczy, akinek gondolkodása szöges ellentétben áll ezekkel az eszmékkel, aki „jó fordításokat" sürget előbb, „csak aztán" eredeti műveket, és akinek irodalmi bírálataiban a nyelvtani szabály, a grammatika törvénye mindent eldönt, és aki nemrég megjelentetett Bácsmegyey-]é\c\ a német irodalom „idegen hulladékaiból" merített - ez a Kazinczy vajon hogyan vélekedett Kármánról? Fontos ezt tudnunk, mert Csokonai problémája voltaképpen már ekkor és itt, Kármán Józseffel kezdődik. Ismerte-e Kazinczy „A nemzet csinonodásáról" szóló tanulmányt? Mikor az megjelent, ő már börtönben volt, s mire kiszabadult, a nála tíz évvel ifjabb Kármán élete már a történelemé volt, gondolatai, csonka folyóirata pedig a feledésé. Pedig gyanítható, hogy Kármán, és a különben irodalmilag jelentéktelen szerkesztők, Schedius Lajos és Pajor Gáspár, szándékosan nem keresték a kapcsolatot Kazinczyval. 87 Ebből sejthető 1 , hogy Kármán gondolatai a Kazinczy-féle nyelvújítási program módszerei ellen is szólnak. Nem érthették meg egymást. Pedig Kazinczy is avatott író volt, ha prózában kellett írnia, és ha elfeledkezett a maga elé kitűzött, szigorú szabályról, az állandó csiszolgatásról, javítgatásról. Naplói, levelei ezért olyan kitűnő olvasmányok. Költészetéből azonban hiányzik az „enthusiasmus". S azt hitte, ezt más költőkből is ki kell irtania, mint irodalmi
