Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)
Dümmerth Dezső: A Csokonai-probléma
az ész kizárólagos hatalmát a művészet dolgaiban is, addig az új korszak inkább az érzelmekre veti a hangsúlyt. A nők elfogulatlan, könyvműveltségtől nem befolyásolt, tiszta ösztönére épít. Kazinczy szerepét azonban nem lehet lebecsülnünk. Nagyrészt az ő tevékenységének volt köszönhető, hogy a század első felére már kialakult egy olyan magyar olvasóközönség, melynek ítéletére Dessewffy hivatkozott. Kettejük különbsége azonban nemcsak ebben a nemzedékrendi eltolódásban gyökerezik. A főúri társadalomhoz tartozó Dessewffy műveltsége egészen más természetű, mint Kazinczyé. A német kultúra idegen a számára, érdeklődése franciás-latinos szellemű. Olvasmányai legnagyobb részét a görög-római klasszikusokon kívül olyan francia írók teszik, akiket Kazinczy nem ismert. Nyelvtudása az angol szellemi világba is bepillantást engedett neki, míg a széphalmi mester franciául alig, angolul pedig egyáltalán nem tudott. Ifjúkorában Itáliában: Rómában is járt, míg Kazinczy Bécsnél tovább nem jutott soha. Ezért írhatja a széphalmi mesternek: „Lehet Schillert szeretni, Göthét becsülni, VieIan J dot tisztelni, a' Német Nemzetet tanultnak tartani, de azért nem szükség azt a' legmíveltebbnek képzelni." 6 '' Ebből a felfogásból következik, hogy a német szentimentalizmusnak nem kedvelője: „Mi Magyarok még ép elméjű és szívű emberek vagyunk, még nem szorultunk az érzeménykedés fűszereire ..." E mondatot ugyan Horváth Ádám is leírhatta volna, de milyen más háttér áll Dessewffy megállapítása mögött! Horváth Ádám is többször tiltakozik a német szentimentalizmus ellen. Dessewffy azonban európai áttekintésben veti mérlegre a német klasszicizmusnak ezt az üvegházi virágát, és ennek a széles körű ismeretnek világosságánál tudja Csokonai természetességét: realitását meglátni és megbecsülni. „Született költőnek" tartja, akár Budai Ézsaiás, csakhogy nem azért, mert csupán magyar tud lenni, hanem éppen általános értékénél fogva. Sajátságos, hogy a politikában és nyelvművelésben konzervatív gróf egészen modern ízlést árul el, mikor kíméletlenül megírja Kazinczynak: „Bár az lehetnének mostani költőinka' jövendő előtt, a' mi Csokonay lesz minden mázolásai mellett..." Kazinczy válasza, mint ő maga említi találóan, csupán „ízlésének makacsságáról" tesz bizonyságot. Továbbra is Szemere költeményét magasztalva, ezeket írja: „Én ezt csudálom, a' Csokonaiét még csak nem is szerethetem . . . meglehet, hogy ezt csak azért tartom szépnek, mert hasonlít a' Petrarca Munkájihoz. De a' Petrarca Munkájit, a' hol jók, minden mívelt ízlésű Olvasó szépnek leli. A' Csokonaiét semmi fordítás nem tehetné széppé." 66 A széphalmi mester tehát, hogy Csokonait ne kelljen dicsérni, még arra is hajlandó, hogy Szemerét Petrarcához hasonlítsa. Ellenszenvének legkiáltóbb bizonyítékát azonban egy német nyelvű levelében olvassuk, melyet csaknem két hónappal később, báró Wécsey Pálnak írt: „Eben heute erhalte ich die Nachricht, dass Graf Georg Festetics bey der diesjährigen Feyer seines Helikons, mir und dem verstorbenen Csokonai, und dieses Jahr blos uns zweyen, einen Baum pflanzen Hess. Ich bin stumpf für Distinctionen dieser Art, und hätte mich nie beneiden lassen, mir selbst einen Baum zu pflanzen, wie im vorigen Jahr Horváth Ádám, Kisfaludy, Berzsenyi, und unsere liebenswürdige Dichterin Fräulien Judith Takács von Duka sich, und alle viere dem Dichter der Murányi Vénus (Gyöngyösi István) gepflanzt haben. Habe ich aber diese Ehre verdient, so hätte ich gewünscht, sie mit Csokonai
