Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Függelék - 1. Somogyi Levéltári Napok '79

vénycsülésének mechanizmusát s e mechanizmus működését. Jelentős hozzájárulásként annak a veszélynek leküzdéséhez, mely az ilyen lépték mellett a kutatást az ilyen szintű konkrét tényektől távoltartva ábrázolási módját sokszor absztrakciókba vezeti, illetve ilyenekre korlátozza, - ezzel pedig annak tanulságait éppen a szélesebb közművelődési felhasználás lehetőségétől fosztva meg. Éppen az országos és helyi fejlődés egyeztetésének fokozott igénye szempontjából tartjuk különösen jelentősnek részint az új- és legújabbkori helytörténetírás általános módszertani kérdéseiről szóló tanulmányt éppúgy, mint az 1978. évi Levéltári Napok központjába ugyancsak ezt a kérdést állító referátumot és annak igen tanulságos vitáját. A kutatandónak megjelölt egyes főbb témacsoportok forrásairól és a felhasználásuknál alkalmazandó szempontokról szóló tájékoztatás ui. nemcsak önmagában adott segítséget a helyi kutatásnak, hanem azáltal is, hogy részletesen kibontotta és felmutatta azt a sok szálat, mely a helyi szinten lejátszódó történést az országos szinthez hozzáköti, de ami nemcsak az országos szintnek a helyi viszonyokra gyakorolt irányító-közvetítő befolyását, hanem azt a két szint közötti nagyonis aktív kölcsönhatást is lehetővé teszi, melynek felismerése kivált alkalmas az ennek helyi szintű összetevőjét kutató történészmunka jelentőségének és rangjának értékelésére. 4. Áttekintve a tanulmányok sorát, a feldolgozott tematikát, a feldolgozásban használt módszereket és szempontokat, a negyedik tanulság most már a tanulmányok íróinak névsorából lép elénk. Végigtekintve ezt a névsort, és egybevetve az első öt kötet szerzőinek névsorával, immár teljesen világosan áll előttünk az, hogy az évkönyv rendkívül hatékony tudományos szervező tényezőként végül is létrehozott maga körül egy olyan történetkutatói műhelyt, melynek körvonalai már az 1-5. kötet ismertetésénél bontakozni kezdtek előttünk. E műhely magvát természetszerűen alkotják a levéltár dolgozói, körülöttük azonban e tíz év alatt kialakult egy tágabb kutatói gárda is dunántúli és budapesti történészekből: közgyűjtemények, kutatóintézetek dolgozóiból, a felsőoktatás munkatársaiból és más pedagógusokból, a rokon területek művelőiből. Hasonló szempontokból áttekintve a hasonló típusú megyei-regionális évkönyvek tartalomjegyzékeit, megállapíthatjuk, hogy c műhely kialakításával a somogyi levéltári évkönyvek országosan is időben igen korai és kiemelkedő eredményt mutathatnak fel: munkatársi gárdájuk sokoldalúságát, és magas szakmai színvonalát illetőleg egyaránt. Olyan kezdeményezés ez és eredmény, mely úgy véljük, mintául kell hogy szolgáljon más hasonló helyi-regionális kiadványsorozatok, folyóiratok, megannyi más, ugyancsak alakuló vagy szerveződő műhely szerkesztése számára is. Már csak azért is, mert c műhely kialakulása igen nagy mértékben járult hozzá az évkönyvek mind tematikájának, mind perspektívájának ahhoz a bővítéséhez, melyet a fentiekben oly nagy hangsúllyal tartottunk kiemclendőnek. 5. Az évkönyvek vizsgálatának ötödik tanulsága arra az időközben egyre hangsúlyozottabb kérdésre kell hogy válaszoljon, mely a bennük megtestesült helytörténeti kutatómunkának a helyi közművelődési tevékenységbe való beilleszthetését célozza. Ügy véljük, mindenekelőtt világosan kell látni: a levéltár másféleképpen közművelődési intézmény, mint a könyvtár vagy a múzeum. Ez már az általa őrzött forrásanyagnak abból a sajátosságából is következik, hogy az a múzeummal ellentétben nem tárgyi, hanem írott anyag, amely a könyvtárral ellentétben, nem több, hanem csak egyetlen példányban található. Ezzel párhuzamosan azonban ilyenként rendkívül nagy mennyisége az általa hordozott információk közzététele és feldolgozása elé is különleges feltételeket állít. A levéltár közművelő munkája ezért csak kis részben lehet közvetlen: addig a kis körig lenyúlóan, amelynek kezébe még biztonsággal lehet és érdemes odaadni a levéltári dokumentumot. Ezzel szemben a levéltár közvetett közművelődési tevékenységének keretei szinte határtalanok ennek előfeltétele azonban éppen az, hogy lehetősége legyen az anyagából gondosan megrostált és ilyenként feldolgozott információknak akár tudományos, akár népszerű formában való közzétételére is. A levéltári kiadványokban s így évkönyvünkben (és általában minden levéltári anyagra támaszkodó, arra építő történettudományi munkában) is megfelelő témaválasztás esetén igen nagy közművelődési felhasználási lehetőség is rejlik: ezért ezeknek - természetesen amennyiben elérik a megfelelő színvonalat - megjelentetését éppen úgy támogatni kell, mint pl. a múzeumi kiállítást. A - ha kevesebbek által is, de bármikor újra olvasható nyomtatott szövegnek jelentőségét ugyanis a közvetlenül és nagy tömegekre hatni képes kiállításaitól eltérően tartósabb hatása adja meg. Ugyanakkor azonban lehetővé kell tenni azt is, hogy a közművelődéssel közvetlenül foglalkozó munkája során a legszélesebb tömegekkel közvetlenül érintkező közművelődési dolgozók, aktívák megfelelő tájékoztatást, felkészítést is kaphassanak az ilyen típusú anyag felhasz-