Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Függelék - 1. Somogyi Levéltári Napok '79

nálásához. Ha az evkönyvek végén a levéltár dolgozóinak évi tudományos-közművelődési tevékenységéről szóló részletes beszámolókat is áttanulmányoztuk, és végignéztük a rendszeresen visszatérő, a levéltár közművelődési munkájával gyakorlatilag és módszertanilag egyaránt részletesen foglalkozó Levéltári Napok beszámolóit, megállapítható, hogy a levéltár ebben a vonatkozásban is megteszi a magáét - ami úgy véljük, érdemessé teszi azt is. hogy tudományos kiadványainak közművelődési felhasználásában az érintettek módszertanilag is fokozottan támaszkodjanak útmutatásaira. Úgy, ahogyan ezeket - mint azt ugyancsak részint a levéltári napok, részint az Iskola és Levéltár konferencia ugyancsak az évkönyvben részletesen ismertetett országos tapasztalatai is bizonyítják — éppen Somogyban és jó hatásfokkal az iskolai oktatásban már felhasználják, hasznosítják is. 6. Úgy gondoljuk, a levéltári évkönyvek e második lustrumának a fentiekben örömmel és elismeréssel regisztrált és értékelt eredményei sem tehetik azonban érdektelenné a visszapillantást az öt évvel ezelőtt elhangzott, a kutatás irányára vonatkozólag tett némely ajánlásunkra. Ezek - megfelelően a helytörténetírás igazi értékét és lehetőségét a társadalmi mozgás mechanizmusának minél analitikusabb vizsgálatában látó meggyőződésünknek - néhány jellegczctesen ilyen típusú kutatási témára vonatkoztak: mint pl. a falusi birtoklási viszonyok változásának szinte a helyrajzi számig lemenő vizsgálata: az ipari munkásság származása, összetétele; az életmód emlékei; a falusi, kisvárosi háztartás felszereltségének, eszközkészletének, tárgyi világának és ebben a felszabadulás utáni változásoknak feltárása stb. Az elmúlt öt esztendőben ezeknek a témáknak sora még bővült: elsősorban a társadalom mozgására hagyományosan a társadalmi struktúra különböző időpontokból származó rekonstrukciójának időrendi egymás mellé állításából nyerhető kép olyan kiegészítésének igényével, mely az egyes struktúrák egyes fokozatai közötti állandó személyi áramlást is megragadhatóvá tenné. Ugyancsak olyan kutatásként, mely elsősorban, sőt szinte kizárólag, a minél kisebb, szervcsen kialakult közösségek szintjén végezhető el. Ahogy öt évvel ezelőtt, úgy persze most sincs túl sok reményünk arra, hogy ezeknek a - ráadásul így ki is bővített - igényeknek kielégítésére egyharmar sor kerülhetne. Újból hangsúlyozásuknak lehetőségét azonban nem kívánjuk elmulasztani - már csak azért sem, mert kifejezetten társadalomtörténeti kérdéseket, a társadalom mozgását a szerkezet változásait tárgyaló írásokat az öt kötetben ugyanúgy nem találtunk, amint nem, illetve csak helyenként találtuk nyomát az analitikus megközelítésnek sem. Pedig arra, hogy a társadalmi mozgás analitikus kutatása milyen jelentős eredményekkel járhat más vonatkozásban is, világosan utalnak az új- és legújabbkori helytörténetírás módszertani kérdéseit tárgyaló, már említett tanulmányoknak elsősorban a helyi politikatörténetet érintő részei is. Éppen ezért a legújabbkori s köztük a politikatörténeti kérdések a 6-10. kötetben némileg háttérbe szorult tárgyalásának pótlását is nem utolsó sorban az ilyen típusú, irányultságú kutatások által látjuk kívánatosnak. A fentiekben elmondottak Hanák Péternek az 1977. évi Levéltári Napokon elmondott oly elismerő zárószavai után bizonyos szempontból szószaporításnak is tűnhettek. Valóban: konklúziónk, a köztük eltelt két évet beszámítva is, szükségképpen azonos kell legyen. A Levéltári Évkönyv 10. kötete megjelenésének rendszerességével, terjedelmével és elsősorban természetesen gazdag tartalmával és színvonalával, úgy véljük, nem igényel beszámolónk befejezéseként újabb, már csak formális dicsérő szavakat. Kétségtelen: a levéltár évkönyvei és a mögöttük álló történettudományi, közművelődési és nem utolsósorban levéltári szakmai-technikai munka révén a megye határain is túlnövő, regionális, sőt sok vonatkozásban országos jelentőségű tudományos műhellyé, szervező központtá vált. Megfelelő alapokat teremtve immár ahhoz is, hogy ezt a rangját hosszabb távon is megőrizze. Az eddig vezető út egyes eredményeire rámutatva, beszámolónk szerény eszközeivel így elsősorban e további út alapozásához kívánt némileg hozzájárulni. A felkért hozzászólók közül - elsőként - dr. Kisasszondy Éva, a Kulturális Minisztérium Levéltári Osztályának főelőadója mondta el véleményét: Tisztelt Hallgatóság, kedves Kollégák! A tíz évvel ezelőtt megjelent levéltári törvényerejű rendelet kimondta, hogy a levéltárak államigazgatási és közművelődési tevékenységet ellátó tudományos intézmények. A levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 1969. évi 27. számú törvényerejű ren-