Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár szolgabírói évei (1846-1848)

nak jegyzőkönyvbe vétele után a tényállást tisztázta a szolgabíró, majd kimondta az ítéletet, amely ellen elsőfokú fellebbezésnek volt helye.

0 A szolgabíró kötelességeit a négy évvel korábban megjelent Zsoldos-féle A szolgabírói hivatal című kézikönyvből tanulmányozhatta akkortájt minden kezdő járási tisztviselő. A könyvet Veszprém vármegye főjegyzője, Zsoldos Ignác írta, aki 53 fejezetben rögzítette a járási vezetőtisztviselő feladatát. A legfontosabb munka az adókivetés és behajtás mellett, az újoncállítás volt a szolgabíróra a törvény által rábízott feladat. A szolgabíróra ruházott feladatok közül a cselédügy, a gyószertárvizsgálat, a hivatalos levelezés mellett a nemesek összeírása, a nemzetiségek számbavétele, a népnevelés, az évi terméseredmény és a zsidók összeírása érdemel említést. A különleges kiküldetések mellett, a biztosi feladatokkal zárult a szolgabírói kézikönyv.' A szolgabíró valóban átfogta járásának mindennapi életét. Mindenről és mindenkor tudomása volt. Az ott élő, vagy távolabb katonáskodó személyekről is pontos kimutatást vezetett. Noszlopy járásának lakossága, a negyvenes évek végén 18 községet és a 11 pusztát számítva, megközelítette a 15 ezer főt. Négy községének lakossága meghaladta az ezer főt. (Tapsony, Felsősegesd, Inke és Nemesdéd.) Ugyanakkor kilenc község lakossága pedig 500-1000 fő között mozgott. (Mesztegnyő, Nemeskisfalud, Böhönye, Alsósegesd, Bolhás, Vése, Miháld és Szenyér.) A többi község lélekszáma is 250-500 fő között volt. (Pat, Gadány, Bize, Keleviz és Vrászló).

8 Községeinek többsége - az akkor fontos szerepet játszó vallási hovatartozás szempontjából - katolikus volt. A római katolikusok száma 8500, a reformátusok 4100, evangélikusok 970, izraelita 230, és 20 fő pedig ortodox görög vallású volt. Az evangélikus vallású Noszlopyt kerületében a katolikus papság vegyes érzelemmel fogadta. Az egyházi anyakönyvek ellenőrzését, azok hiteles párját magához véve, minden januárban a helyszínen, a plébánosoknál kellett meggyőződnie, hogy az 1840. VI. törvénycikknek - azaz a magyar nyelven íródnak - megfelelnek-e? Járásában szinte alig volt néhány német és horvát család. A lakosság túlnyomó többsége, évszázadokon át itt élő, sőt a török hódoltságot is átvészelő, magyar jobbágyokból állott. Az ellenreformáció idején, a katolikus földesurak „térítő akciója" nyomán tértek vissza a római egyházba a református és evangélikus hitről a községek lakói. Az utókorra a járásból a marcali, az inkei és a dédi anyakönyvek 1846-1849. évi másodpéldányai teljes évfolyamaikban fennmaradtak. 1846-ból, Noszlopy 15 községéből vannak népmozgalmi adataink az egyházi anyakönyvek alapján. A járásában 1846-ban 224 leány és 304 fiúgyermek, összesen 528 újszülött született. Meghalt 189 nő és 193 férfi, összesen: 382 fő. A járásának gyarapodása 146 fő volt, ebből in fiú és 35 leánygyermek volt. A rendelkezésünkre álló adatok szerint 1846-ban házasságot kötött Noszlopy községeiben 114 pár.

9 Hivatali kötelességéhez tartozott a bábák, illetve a községek egészségügyi ellenőrzése és a járványok megelőzése. A nép összeírását évenként az előre nyomtatott íveken (3 db) a házak, háztulajdonosok (családfők) és családjuk teljes összeírását, külön a zsidókét is elvégezték. Az utolsó íven a 17-40 éves korig a katonaköteles férfiak kimutatására, illetve összesítésére került sor. Mindezeket a megyére, illetve onnan a Helytartótanácsra kellett évenként, az 1802. II. tc. alapján felküldeni. 1846-ban hivatala elfoglalásától Noszlopy Gáspár az év végéig, 68 alkalommal, 145 esetben fordult meg járásának helységeiben.

10 Az 1846. május 7.