Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Kanyar József: Népiskola Somogyban a XIX. század első felében (1806-1848)

1832-ben a már öt osztályos iskolában Horváth József tanító meghonosította a haladási naplót, amelybe a rektorok hetenként jegyezték be az elvégzett és tanított tantárgybeli ismereteket. 1833-ban a hat osztályossá bővült iskolában: 1845-től Jakab Sándor rektor már az „oskolai protokollumot" : a mai felvételi naplót is meghonosította. Az iskolalátogatás kedvezőtlen aránya még mindig sok fejtörést okozott a tanítók részére. Kálmán Pál tanító ezidőtájt is megjegyezte, hogy a 6 osztályos népiskolában a vizsgán a tanulók felerésze sem jelent meg, sőt egy-egy osztályból csak 1-2 tanuló jött el az egzámenre. A vészes lemorzsolódás ellen védekezve a tanító az iskolából „kiálló" gyermekeket - mielőtt azoknak az első úrvacsorázás előtti konfirmációjára került volna a sor - visszatartotta a március végi vizsgák után is, heti egy-egy alkalommal, a továbbtanulásra. * * * A megyebeli népiskolák helyzetének a II. Ratio educationis megjelenése utáni közvetlen évtizedben történő áttekintése után megállapíthattuk, hogy ami a XVIII. században a népiskolai oktatás lassú fejlődése s befejezetlensége következtében hátramaradt a XIX. századra, mindannak javarésze - még az új században, továbbra is - követelményként fogalmazódott meg akár Beke Kristóf 1828-ban írt kézikönyvében, akár pedig Ambrus Sándor 1841-ben „Értekezés a hittanító, az iskolaigazgató és a kerületfelügyelői hivatalról" c. művében. A tudós Beke a falusi tanítók részére még négy pontban tette szóvá a népiskolák hiányosságait: a) az iskolakerülés, a mulasztások magas arányát, b) a tanítók főképp pedagógiailag - csekély képzettségét és rossz fizetését, c) az iskolák tanszerekkel és taneszközökkel való gyatra felszerelését, s végül d) az iskolai épületek alkalmatlan voltát. Ambrus Sándor pedig kilenc pontban fogalmazta meg követelményrendszerét a népiskolával kapcsolatban a II. Ratio educationis után 35 évvel és a kor harmadik nagy elemi iskolai szabályzatának a megjelenése (1845) előtt négy esztendővel: I. alapítsunk minden helységben iskolát, 2. teremtsünk jobb státust a tanítóknak, hogy műveltebb pedagógusokat alkalmazhassunk, 3. egyenrangúsícsuk a tanítókat a honoratiorokkal, 4. válasszuk ketté a tanítói és a jegyzői hivatalt, 5. tiltsuk el a gyerekeket - közpásztor fogadásával - a legeltetéstől, 6. alapítsunk tőkét vagyontalan gyermekek könyvekkel és ruházattal való ellátására és jutalmazására, 7. iktassuk törvénybe az iskolakötelezettséget, 8. amelyet hajtson végre a megye és végezetül 9. váljék gyakorlattá hazánkban az a törekvés, hogy iskolai bizonyítvány nélkül senki se tudjon állást vállalni. Történtek-e tehát kardinális változások hazánkban a XIX. század első felében, amelyek lényegében megváltoztatták népünknek az iskolához való viszonyát? Kardinálisak, aligha! Korábbi vizsgálatunk alapján már megállapíthattuk, hogy például a dél-somogyi darányi református iskolában 1831. március 12 és december 3-a közötti hosszabb szorgalmi időszakban a hiányzás még mindig 55%-os volt, a rövidebb tanulási időszakban pedig (1831. december 3-1832. március 15 között) 24,8%-os. A darányi református iskolában - 1789-ben 102 iskolás gyermekből csupán 37 járt iskolába (36,2%). 18 31. március 12. és december 3-a közötti időszakban pedig 54 fiú igazoltan 317, igazolatlanul pedig 4622,5 napot, összesen