Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Kanyar József: Népiskola Somogyban a XIX. század első felében (1806-1848)
49 39,5 napot hiányzott az iskolából. 41 leány engedéllyel 226,5 napot, engedély nélkül pedig 3381 napot, összesen 3661,5 napot mulasztott. A fiúknál az egy főre cső mulasztás e hosszabb szorgalmi időszakban 91,4, a lányoknál pedig 88 nap volt. Ez a hiányzás a hosszabb szorgalmi időszak: 178-180 napjából, a nyári hónapok leszámításával, 55%-os volt. Az 1831. december első hetétől 1832. március közepéig tartó rövidebb tanítási időszak 13 hete (78 nap) alatt, nagyjából ugyanazon 40 fiú igazoltan 245,5, igazolatlanul pedig 531,5 napot, összesen 777 napot hiányzott. Az egy főre eső hiányzás a fiúgyermekeknél 19,4 nap volt e szemeszterben. A 36 leány pedig - ugyanezen idő alatt - 109 napot hiányzott igazoltan és 399-es igazolatlanul, összesen tehát 508 napot. Az egy főre jutó hiányzás a leányoknál 14,1 nap volt. Általánosságban a leányok mulasztásai kedvezőbbek voltak a fiúkénál, ami arra enged következtetni, hogy az egyidős fiúés leánygyermekek esetében a leányok kevesebbet - alkatilag is fejletlenebbek lévén - jártak munkára, hisz közismert, hogy a 10-11 éves fiúgyermeket már munkába állították, a leánygyermeket pedig még aligha. E rövidebb időszak hiányzást százaléka 24,8° 0 volt. A fiúk és a leánygyermekek összesített mulasztásait figyelembe véve : a hosszabb tanulási időszakban 90 nap volt az egy főre eső mulasztás, a rövidebb időszakban pedig 18,2 nap. 20 Ezek az eredmények még mindig a XVIII. századi állapotokat tükrözik tendenciájukban, utalva a téli időszak kedvezőbb, a nyári időszak kedvezőtlenebb iskolába járási arányaira. A kérdés - mint látható - még a XIX. században is nyitott maradt, különösképp annak első felében. Ezt bizonyította a megyei közgyűlés egyik határozata is 1832-ből. Ez esztendő május 15-én báró Szepesy Ignác, pécsi megyéspüspök tudomására hozta a megyének, hogy a plébánosoknak nyomatékkal felhívta a figyelmét a falusi tanulók iskolába járatásának a szorgalmazására és az iskolaépületek gondozására. Miután körlevelének nem sok foganatja volt, előterjesztéseinek a megszívlelésére hívta fel a megye figyelmét. A püspöki javaslat első pontja arra kérte a megyét, hogy ne engedje elvonni a falusi iskolásokat a pásztorkodás ürügyén az iskolától, hanem fogadjanak közös pásztorokat a falvak lakói. (,,1. Az erkölcsi romlottságnak, durvaságnak és tudatlanságnak egy főbb oka honunkban az lévén, hogy több felséges parancsolatoknak ellenére, sok részeken még a mai nap is, a lakosok marháikat nem közönséges pásztorok, hanem önnön gyermekeik által őriztetik, ami miatt ezek az esztendők éppen azon részében, mely oktatásokra legalkalmasabb volna, melyben őket a hideg és ruhátlanság az iskolába való járástól nem akadályoztatná, nemcsak ettől s a templomban előadatni szokott keresztény tanítástól elvonattatnak, hanem kikelettől fogva késő őszig, felvigyázás nélkül magukra hagyattatván, egymástól a pajkosságot, kártételeket, gonoszságot eltanulják, szilajokká, vadakká, erkölcstelenekké válnak - méltóztassanak azért a Tekintetes Karok és Rendek hatalmukhoz képest, az említett királyi rendeléseknél fogva azt eszközölni, hogy minden falu, s helység marháinak legeltetésére közös pátszort tartani köteleztessék, gyermekeiket pedig és házi cselédjeit semmi szín alatt, semmi időben, ezen veszedelmes foglalatosságra alkalmaztatni ne merészelje.") A püspöki javaslat első pontjának a keserű igazát támasztotta alá a megyéből Somogyi János szentbalázsi plébános 1836. november 8-án kelt jelentése is, amelyben azt írta, hogy „az a fájdalmas hogy, mindjárt tavasszal elhagyják a
