Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Kanyar József: Népiskola Somogyban a XIX. század első felében (1806-1848)

mekcinek a száma. Az abszolút többséget: a 69,60%-ot a mezővárosi polgár-paraszt és iparos családok gyermekei képezték, akiknek 870 volt a száma. Különösképp Ambrus Imre, Gruzling János és Orbán Gábor tanítók neveit örökíthetjük meg a város iskolamesterei közül, akiknek a tanítóképzés területén is kiváló érdemeik voltak, miután - köztudottan - a kaposvári nemzeti iskola de facto segédtanítókat is képzett ki és bizonyítványokkal látott el. Mit tanultak a megyeszékhely kétosztályos nemzeti iskolájában? A gyermekek szentmise hallgatással kezdték meg a napi iskolábajárást, a vallásos nevelés a II. Ratio educationis rendelkezése szerint is igen fontos volt az iskola fenntartói számára. 1815. szeptember 20-án Tulok Ferenc plébános (1805-1818) jelentése még arról tudott, hogy a nemzeti iskola átvételekor „a gyermekek csak szajkózták a káté kérdéseit, de nem értették. És ha 2-3 oldalt megtanultak, a tanítók meg voltak elégedve". Általában az első osztály anyaga nagyon kevésnek bizonyuk az iskolában, hisz - rendszerint - csak a második osztályban tanultak meg olvasni és írni a gyerekek. A tanévi jelentések arról szóltak, hogy a tanítók „docet iuxta methodum praeseriptam", azaz a rendeletek előírta módszerek alapján tanítottak. 1835/36ban a mindkét nemen levő betűfoglalók vagy a kezdők: a keresztény tudományt tanulták előmondás által, valamint a keresztény szeretet, a szentmise ismeretét és a keresztény igazságot. A második osztályban pedig a keresztény tudományt olvasással (tehát nem előmondás által, hanem „könyvbül alkalmatosan való olvasgatás által"), valamint a kis sommájú katekizmust tanulták könyvszerint. 1838-39-ben az első osztályban az alábbiakat tanulták: „litteras noscere, syllabas jüngere, legere, seribere Hungarice et Germanice, cathecismum parvum, 4 species arithmeticae, linqua Hungarica". A második osztályban pedig: „praeter lectionem et seripturam Hungaricam, Germanicam, et Latinam, cathecismum medium, históriám biblicam, arithmeticam, orthographiam lingua Hungarica." A város nemzeti iskolájában, ha viszonylag sokan is jártak falai közé, mindazonáltal a város általános műveltségének eléggé alacsony volt a színvonala. Arra azonban elégségesnek mutatkozott a városi iskolák olvasás-oktatása, miután ezidőtájt szaporodott meg hazánkban óriási mértékben a ponyvanyomtatvány, hogy feltételezzük bennük az olvasni tudók számának a növekedését. Az iskola elhanyagoltságának az oka - állapította meg Hoss József - abban volt keresendő, hogy I. a polgári hatóság nem ellenőrizte az iskolábajárást, 2. a tanítóknak rossz volt a fizetése, 3. a szülőknek a nemtörődömsége és szegény volta (nem tudtak könyveket vásárolni), s végül 4. a nemesek rossz példája, akik inkább magánúton taníttatták gyermekeiket, mint a város nemzeti iskolájában. Általában évente csak 5-6 gyermek maradt ki az iskolából, bár 1839-ben az első osztályból 26 gyermek is távolmaradt, nyilván valamiféle járványnak kellett kiütnie a városban, hogy ennyi hiányzás legyen az iskolában. A gazdaságilag jobb helyzetben lévő szülők általában többször küldték a gyermekeiket az iskolába, mint a pásztor családok, a cselédek, a szegényebb iparosok és földművesek. Az iskolában a vasárnapi iskolát csak 1846-ban vezették be. * * * A II. Ratio educationis rendeletének megjelenése és végrehajtása során a század első felében bárom igen jelentős egyházi forrásra is tudtunk támaszkodni a veszprémi római katolikus egyházmegye iratai között. 1. Kurbély György