Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Kanyar József: Népiskola Somogyban a XIX. század első felében (1806-1848)

veszprémi püspök 1815/17-ben végrehajtott egyházlátogatási jegyzőkönyveire, 2. Horváth János segesdi főcsperes 1820 nyarán végrehajtott iskolalátogatásairól készült jelentéseire és végül 3. a Kopácsy József örökébe fiatalon lépő gróf Zichy Domonkos, ugyancsak veszprémi püspök 1845-46-ban eszközölt egyházlátogatásainak a jegyzőkönyveire. Az előbbi kettő Hermann Egyed: Népoktatás a veszprémi egyházmegyében a XIX. század elején című kitűnő munkájában állt rendelkezésünkre,

8 az utóbbi pedig Meszlényi Antal értékes feldolgozásában.

9 Ezeknek az egyházlátogatásoknak a jegyzőkönyvei: a magyar falvak amolyan társadalmi és kulturális „röntgenfelvételei", noha nem mindenütt tartalmaztak azok a püspökök által is látott helyszíni felméréseket, sok esetben ugyanis a központi fekvésű helyiségekbe idézte maga elé a püspök két-három plébánosát a gyorsabb ügyintézés végett, mégis adataik megbízhatósága igen jelentőseknek mondhatók, hiszen azokat a plébánosokon kívül az al- és a főespereseknek is ellenőrizniük kellett, de a szemügyrevetteket látták a községek vezetői, a földesurak megbízottai és a megye által kiküldött főszolgabírák is. Kurbély 14 kérdőpontból összeállított vizitációi (1. a templom vagyoni helyzetéről, 2. az istentisztelet rendjéről, 3. a kegyúrról, 4. a lelkipásztori javadalomról, 5. a plébánia templomtörténeti múltjáról és jelenlegi állapotáról, 6. az egyházak berendezéséről és felszereléséről, 7. a plébánia és a lelkész könyvállományáról, 8. az iskoláról, 9. az iskolamester fizetéséről, 10. az egyházatya és a dékán fizetéséről, 11. a szenthelyekről, a keresztekről, a szobrokról és a temetőkről, 12. a plébánia szolgálatában álló egyének személyi adatairól, 13. a kegyes alapítványokról, 14. a nép valláserkölcsi életéről) igen alapos és mindenre kiterjedő összefoglaló kérdéseire adott válaszok hazai művelődéstörténetünk igen jelentős forrásai. A 14 kérdőpontra adott feljegyzések nagyrésze valóságos kultúrtörténeti körkép és művelődéstörténeti adattár. Szerencsésnek volt mondható az a körülmény, hogy mind Kurbély, mind pedig Zichy - egyházmegyéje alapos megismerését tűzvén ki célul - nagy érdeklődéssel fordult a viziták során a népiskolák felé. Mindez magával hozta - sok esetben - a kérdés kapcsán a kívánt következményeket is. A népoktatás ügyének a XVIII. századvégi stagnálása és mozdulatlansága a II. Ratio utáni esztendőkben elmozdult a holtpontról, a népiskolázás kérdéseire erősen odafigyelő főpapok valóban kimozdították ellenőrzéseikkel a népiskolázás ügyét a korábbi évtizedek tespedésének az állapotából. Azok az iskolák, amelyek Kurbély vizitációjakor még üresen álltak - s majdnem minden iskola ilyen volt -, azok pár esztendő múltán: a reformkor harmadik évtizedében már csaknem mindenütt kezdtek - ha lassan is - benépesedni. Pedig elölről kellett jóformán mindent kezdeni és eléggé nehéz körülmények között. A veszprémi papság még 1821-ben is - a századvégi összeesküvés utáni évtizedekben is - arról panaszkodott eléggé felháborodottan - egy kaposvári esperesi kerület papságának a véleménye alapján -, hogy ,,a földesurak inkább 10 istállót építenek, mint egy iskolát, s ezért az iskolák sok helyen a kecskeólakhoz hasonlítanak. Azzal érvelnek, hogy a tanult paraszt veszedelmes . Az iskolaépületekre tekintvén, a viziták az anyaegyházakban már csaknem mindenütt találtak iskolát: Ollár és Gyékényes kivételével. A tömés és fonásfalú, szalmaterőzetű faépületek azonban többnyire ig^n rossz állapotban voltak. Kurbély 30 ilyen ruinózus állapotban lévő iskolát talált Somogyban. A