Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Kanyar József: Népiskola Somogyban a XIX. század első felében (1806-1848)
NÉPISKOLA SOMOGYBAN A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN (1806-1848) KANYAR JÓZSEF A két Ratio educationis közötti időszak népiskolaalapítási és népiskoláztatási eredményeiről - korábbi kutatásaink során már megállapíthattuk - Apáti Kiss Sámuellel együtt -, hogyha azok nem is voltak nagy s kiemelkedő kulturális eredmények - összességében azonban általuk megyénk - „a culturának nem a legalsó lépcsőjén állt". 1 Azt is megállapíthattuk, hogy az I. Ratio educationisban összefogott új művelődéspolitika - ha a középfokú oktatás ügyénél jóval súlytalanabbul is nagy jelentőséget tulajdonított a népiskolázás ügyének, amely körül a megyék - köztük a miénk is - csak ekkor kezdték meg a tájékozódásukat. Somogy is ez idő tájt döbbenhetett rá a népiskola ügyével való törődésének az elégtelenségére. Az új művelődési eszmény szolgálatában különösképp felismerhette a közoktatásügy „állami felügyelet alá helyezésének és egységes színvonalra emelésének" 1 ^ a lehetőségét: amelynek különösképp is nagy volt a jelentősége, kivált Dél-Dunántúl nagykiterjedésű és zártan aprófalvas megyéiben, mint amilyen Baranya, Somogy és Zala megyék is voltak. Nem lehetünk az elhallgatói azonban annak a ténynek sem, hogy az I. Ratio educationis a négy iskolatípus közül (népiskola, grammatikai iskola, gimnázium és akadémia) a népiskolákkal foglalkozott a legkevesebbet, a királynő őszinte sajnálatára. Mindez a körülmény eléggé utalt a rendeletalkotók szemléletére, de a népiskola ügyével való érintkezéseik hiányosságaira is. Az alig harminc oldalra terjedő népiskolai rész a település nagyságától függő és a társadalmi differenciáltság szerint három fajta népiskola-típusról: az i tantermes és l tanítós falusi, a két tantermes és a két tanítós kisvárosi és a három termes és három tanítós nagyvárosi népiskolákról tudott, elfedelkezett azonban e szabálykönyv a legfontosabbról: a bennök végrehajtandó tanterv kidolgozásáról. A rendelet megjelenése után azonban már csakhamar megjelentek az első államilag revideált népiskolai tankönyvek is pontosan meghatározott anyaggal. Az I. Ratio educationis a népiskolázás tekintetében - köztudottan - egy szűkszavú s erősen vázlatos kerettörvény volt, amelyet újabb és újabb rendelkezésekkel kellett végrehajtása során kiegészíteni. Ilyen volt a tanítók szakképzettségét előíró s 1778-ban kibocsátott Projectum Budense is, amely a nemrég felállított tankerületek székhelyén levő központi nemzeti vagy normális iskolákra bízta a tanítók képzését. E négy-öt hónapot igénybevevő tanfolyamon - Finá-
