Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Komjáthy Miklós: A somogyi konvent II. Ulászló-kori oklevelei az Országos Levéltárban. (Nyolcadik közlemény)

sára, mint az, hogy nekik egyházi javadalmakat adományoztak a királyok, a főpapi stallumokba szorult államférfiak húzták-halogatták felszenteltetésüket. Mályusz Elemér kitűnő felismerése szerint éppen e huzavona bizonyítja a főpapság vallásos érzületének elmélyülését. Sokkal komolyabban vették a papi hivatást, mintsem, hogy benső meggyőződés nélkül vállalkoztak volna lelkészi teendők végzésére. Ám az éjnek-évadján más jobbágyaira törő s azokat kifosztó, meggyilkoló kanonok furcsa figuráját bajosan sorolhatjuk a kénytelen-kelletlen pappáfőpappá lett, államkormányzati teendőiket lelkiismeretesen ellátó világi urak közé. Feltéve, hogy az 1504-ben kegyetlenül hatalmaskodó fehérvári kanonok, Fegyverneky Ferenc azonos a két évvel később sági préposttá lett premontrei kanonok Fegyverneky Ferenccel, vajon a középkori, egyházi életnek valamiféle kétarcúsága, ahogy fentebb írtam, szinte szkizofréniája magyarázza a két magatartás közti kiáltó ellentétet? Vagy netán a valóban kibékíthetetlen ellentét feloldását másban kell keresnünk? Amíg nincsenek adataink arra, hogy miképp végződött a jajcai bán panasza nyomán Fegyvernekyékkel szemben lefolytatott eljárás, csak hozzávetőleges választ adhatunk a felmerülő kérdésekre. Feltűnő, hogy a hiteles helyi vizsgálatok általában nem sok időt vettek igénybe.

7 Feltűnő, mint a mi esetünkben az is, hogy ezek a meglehetős sebtében lefolytatott vizsgálatok milyen pontos, vagy legalábbis pontosnak látszó adatokat, megállapításokat eredményeztek. Itt van például a fehérvári káptalan hatalmaskodó jobbágyainak névsora. Milyen információk, kiknek a felvilágosításai alapján írta öszsze a királyi és konventi küldött e neveket? Honnan és hogyan tudták megállapítani 115 betörő, rabló, gyilkoló jobbágy nevét? A kérdésekből tán kiérezhető a kétkedés e névsorok, sőt általában az egész vizsgálat hitelességével, megbízhatóságával kapcsolatban. A vizsgálati jelentések sztereotip formulái („minden úgy történt, ahogy a parancslevél előadta" stb... .) is bizalmatlanságot ébreszthetnek a hiteleshelyi jelentések valóságtartalmával szemben. Ügy gondolom, igen gyümölcsöző lenne egybegyűjteni a hatalmaskodásokról szóló, gazdag okleveles anyagot. Nyilván, akad, ha nem is az esetek többségében, de jó nagy számmal olyan ügy, amelyet kifejletétől a bírósági ítéletig minden részletében nyomon követhetünk. A kiadós anyag alapján esetleg le tudjuk majd mérni: arányban állnak-e a vizsgálat által megállapított adatok, azok mennyisége, minősége, a felderítésükre fordított idővel? Reálisak-e a képek, amelyeket, a károsultak bemondása nyomán, a parancslevelek adnak az erőszakos cselekményekről? Van-e közük a valósághoz azoknak a névsoroknak, amelyek a hatalmaskodókat sorolják fel? A mi esetünkben, nevezetesen Fegyverneky Ferenc mester, kanonok erőszakos cselekményei esetében is csak szélesebb körű, az ő dolgát hasonló ügyek anyagába beágyazó vizsgálódások tükrében helyezhetjük helyes megvilágításba. A most kibékíthetetlennek tűnő, egyszerűen érthetetlen ellentét a nappal egyházát reformáló, lelkiekben, anyagiakban megújító, éjjel betörő, gyilkoló főpap alakja között valamiképpen csak így oldható fel. Addig, fenntartásokkal bár, egyszerűen csak tudomásul vehetjük, regisztrálhatjuk a Kőrös megyei, véres éjszaka történetét. Későbbi kutatások eredményei majd eldöntik, azonos-e a hatalmaskodó Fegyverneky Ferenc fehérvári kanonok a sági prépost Fegyverneky Ferenccel s valóban felróhatók-e neki a II. Ulászló parancslevelében felsorolt, erőszakos cselekedetek? S, ha igen, ezek s a hozzájuk hasonló megnyilvánulásai a középkori társadalom életének mily mértékig mérhetők az egyházi emberek