Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Komjáthy Miklós: A somogyi konvent II. Ulászló-kori oklevelei az Országos Levéltárban. (Nyolcadik közlemény)
számára időtől, helytől függetlenül kötelező abszolút erkölcs mércéje szerint? Addig is, amíg e kérdéseket forrásadatok alapján meg lehet válaszolni, hadd hivatkozzam Oszvald Arisztid Ferenc Fegyverneky-tanulmányának arra a részére, amelyben Pál fia Gergely pécsi egyházmegyei papról írt. Pál fia Gergely 1466-ban elnyerte a csúthi premontrei prépostságot. A pápa el is rendelte beiktatását. „A következő évben már mint csuthi prépost egy szolgáját igen megveri, úgy, hogy az néhány napra rá meghal. Felmentést kér az irregularitás alól és engedélyt kér arra, hogy ennek dacára felvehesse a nagyobb rendeket. El lehet-e józanul képzelni, hogy felszentelt papok, vagy egész konvent erkölcsi irányítását egy ilyen ember vezesse?" 8 Azt hiszem, ezt a megválaszolatlanul hagyott kérdést Oszvald tanulmányának főhősével, Fegyverneky Ferenc mesterrel kapcsolatban is nyugodtan feltehetjük. Vajon egy efféle ember irányíthat-e egy egész konvent, vagy prépostság életét? A kérdés még akkor is jogosult, ha Fcgy j verneky Ferenc történetesen „csak" fehérvári kanonok s nem is volt irányítója káptalana életének s nem azonos a későbbi sági premontrei préposttal. A kérdésekben több, fentebb részben már érintett probléma sűrűsödik. E problémák megoldásának csupán egyik útja a középkorvég papi erkölcsiségének vizsgálata. A másik út az, amelyre a bevezető sorok címe is utal, a hiteleshelyi inquisitiok megbízhatóságának mérlegelése. Ennek során tisztázni kell az eljárási módokat, figyelemmel az esetleges eltérésekre: volt-e különbség a királyi udvarból érkezett parancsok végrehajtása tekintetében az egyes káptalanok és konventek között? Egybe kell vetni a nyomozásra fordított idő tartamát, nemkülönben azt, hány hét, hónap esetleg esztendő telt el az esemény, a vizsgálat lefolytatása s a hiteleshelyi jelentés megérkezése s az ügyben hozott bírósági ítélet között. Mekkora lehetett annak valószínűsége, hogy az emberek még pontosan emlékeztek azokra az eseményekre, amelyeknek tanúi voltak? Fel lehet-e tételezni, hogy a hatalmaskodásokban résztvevő személyeket, néha száznál is többet tévedhetetlenül felismertek s nevükre hetek-hónapok múltán is emlékeztek? Mindezek megbízhatósági tényezők, amelyeknek gondos számbavétele döntheti csak el, hogy például a Fegyverneky Ferenc hatalmaskodási ügyében mennyire felelnek meg a valóságnak a panaszban előadottak. A XIV. század elején a hiteleshelyek, tartván az irregularitástól, gyilkossági ügyekben még attól is húzódoztak, hogy a nyomozásban részt vegyenek. 9 S lám, 1504-ben a somogyi konvent egy fehérvári kanonokkal szemben a legsúlyosabb vádakat foglalta írásba. Vajon nem kell-e elgondolkodnunk azon a változáson, amely két évszázad alatt a hiteleshelyi vizsgálatok terén végbement? Vajon e változás nem a hitelesség, megbízhatóság rovására következett be? A kérdést megválaszolni hivatott további kutatások vethetnek világosságot arra a ma még feloldhatatlan ellentmondásra, amely Fegyverneky Ferenc kettős magatartása között feszül. JEGYZETEK 1. Oszvald Arisztid: Fegyverneky Ferenc sági prépost, rendi visitator. 1506-1535. Emlékkönyv Szent Norbert halálának 800 éves jubileumára. Gödöllő, 1934. 92. 1. 2. Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Budapest, 1971. 3. uo. 189. X 4. uo. 190. I. 5. uo. 191. I. 6. uo. 189. I»
