Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Kelemen Elemér: Adatok a népoktatás Somogy megyei történetéhez (1881-1918)

nek ... Az egyes iskoláknál szükséges építkezésekre, felszerelésekre vonatkozó intézkedéseket felfüggesztettem, s általában minden anyagi áldozatot kívánó követelményektől a magam részéről el kívánok tekinteni."

37 A novemberi jelentés szerint „a háborús állapot következtében ... 40 iskolánál teljesen megszűnt a tanítás ... 173 tanító a katonaságnál van." 1915 márciusában 196 fő, a megye tanítóinak 28,04 százaléka, októberében 221, 31,6 százalékuk teljesített katonai szolgálatot. A tanítók egy részének katonai felmentésére, ill. leszerelésére csak 1916 elején került sor.

38 Az 1914/15-ös tanévről szóló hivatalos kultuszminiszteri jelentés szerint a megye 438 elemi népiskolájából 54-ben szünetelt a tanítás; a 411 ismétlő iskola közül csupán 244 működött. A Somogy vármegye 1916. február 2-án „Elmúlt a félév" c. cikkében elemezte az iskolák helyzetét: „az iskolai előmenetel, szorgalom, és magaviselet szintén felöltötte a háborús mértéket." Bizakodását - „ha megszűnik az ok, megszűnik az okozat is; ha elmúlik a háború, az iskolai élet folyamata is szép csendesen visszatér a régi, megszokott medrébe" - azonban az események nem igazolták."

1 A kéthelyi iskolában pl. 3 tanító helyett évekig egy tanított 461 tankötelest; a zimányi iskolában - helyettes híján - a tanítás megszűnt. A tanév végi jelentés szerint „a 346 hadköteles elemi és polgári iskolai tanítóból 173 tényleg katona volt; felmentetett 124, szabadságoltatott mint rokkant 13, mint segédszolgálatos 25. Elesett 11 . . . Az elemi iskolák nagy részénél a tanítás még áprilisban befejeztetett, mert főleg a nagyobb tanulók munkás kezére a gazdaságban égetően szükség volt."

/i0 Az 1916/17-es tanév megnyitása sok helyen lehetetlenné vált, mert nem lehetett helyettest kapni. A téli hónapokban a tüzelőhiány okozott hetekig tartó kiesést. A következő tanévben ismétlődtek a panaszok. „Az elmúlt év . . . tapasztalatai az elemi iskoláknál több tekintetben elszomorítók. A tanítási eredmény általában gyengült, a tanulók erkölcse lazult, viselete az előbbi évekénél több panaszra adott okot." A tanfelügyelői jelentés szerint ennek magyarázata: „a tüzelőanyag-hiány miatt hosszantartó szünet, rendetlen iskolába-járás (részben ruhátlanság miatt), a fegyelem fokozott lazulása"; és - a tanítóhiányt tetézve „az itthonmaradott tanítók másirányú lekötöttsége, . .. különösen . .. közcélra való felhasználása, nevezetesen: rekvirálásra, nép- és állatszámlálásra, hadifoglyok ellenőrzésére, cukor-, kávé-, petróleumjegy kezelésére, őrlési igazolványok kiadására, jótékony célú gyűjtésekre, hadikölcsön-jegyzésekre stb. —• Mindezek sok iskolamulasztást, elcsigázottságot, kellemetlenséget, sőt gyűlölködést vontak maguk után. Néhány köztiszteletben álló tanító helyzete szinte tarthatatlanná vált, mert őt okozza a nép, hogy nincs elég élelmük, hogy kevés vagy semmi hadisegélyt se kapnak . . ."

41 A rendezetlen iskolai viszonyok és a falvakban fellépő munkaerő-hiány következtében „az elemi iskolákba rendetlenül, sőt itt-ott csak szórványosan járnak fel, a községi elöljáróság a tanulók igazolatlan mulasztását egyáltalán nem torolja meg. ... A tanulók 8-9 éves koruktól fogva már mezei munkára vétettek a szülők által igénybe.'"'

12 Évről évre csökkent a 6. osztályt elvégzett tanulók száma. Amíg 1913-ban - közel 400 iskolában - ezren felül, 1917-ben 194 iskolában 666-an, 1918-ban 149 iskolában csak 546-an tettek vizsgát/

13