Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Kelemen Elemér: Adatok a népoktatás Somogy megyei történetéhez (1881-1918)

Joggal feltételezhető, hogy erősítette a befelé fordulást, a kétlakiságból eredő művelődési igénytelenséget, a falura jellemző tudati elemek továbbélését, és növelte a művelődési feltételek biztosításának a kezdeti városfejlődéstől kimutatható fáziseltolódását. Ez pedig kétségtelenül kihatott - a megye és a megyeszékhely Tóth Tibor által jellemzett, eltorzuló gazdasági kapcsolatát követően - Somogy megye művelődési életére is. A kivándorlás sajátos formájaként ekkor állandósult a szellemi erők elvándorlása is - Pécsre, Budapestre vagy még távolabbra. A népoktatás és a tömegek művelődésének ügye a századforduló után kapott új, teljesebb tartalmat a megerősödő munkásmozgalom követeléseiben. Igaz, hogy a munkásmozgalom helyi bázisának sajátos összetétele ezen a téren is sokai cúságra vezetett. Az egyleti könyvtárat, munkásotthont látogató, politikailag iskolázott, művelődő munkás mellett itt élt a kétlaki életmódot folytató, külsőségekben is a kispolgársághoz hasonuló vagy éppen a munkáslét peremére szoruló, pauperizálódó többség, amelynek művelődési igényei gyermekei iskoláztatásáig sem jutottak el. Mégis, a szociáldemokrata szervezetekben fogalmazódott meg programszerűen az a gondolat, amely a forradalmak idején új perspektívát adott a népnevelés fellendítésén munkálkodó erőknek, a radikalizálódó értelmiségnek is. Kaposvár közoktatásügyének, művelődésügyének alapvető ellentmondásai nem oldódtak meg, nem oldódhattak meg a dualizmus időszakában. Ezt a tényekkel bizonyított relatív fejlődés sem cáfolhatja. A város iskolahálózata a kapitalista fejlődés fél évszázada alatt sem épült ki a szükséges mértékben. Az iskolatelepítés ötletszerű volt, sem a városfejlesztés többször megfogalmazott szempontjait, sem a lakosság - és a tanköteles korú gyermekek - létszámnövekedését nem vette figyelembe. A tanítók számának gyarapodása éppen hogy lépést tartott a tanulólétszám emelkedésével. A jó összetételű tantestületek munkáját a krónikus zsúfoltság mellett az iskolák hiányos felszereltsége is hátráltatta. Még rosszabbak voltak az iskolán kívüli művelődés feltételei; nemhogy a művelődési igények növelésére, a meglévő szerény igények kielégítésérc is alig elégségesek. Mindez önmagában is magyarázata annak, hogy miért nem tudott Kaposvár művelődési téren maradéktalanul felnőni a regionális központ sokasodó feladataihoz. IV. A világháború következményei Az első világháború a megye művelődési viszonyaiban kimutatható válságtüneteket, ellentmondásokat tovább mélyítette. A népoktatás színvonala a tanítók katonai bevonulása és a teljesen felbomló iskolai rend következtében a mélypontra süllyedt; a népművelés gyakorlatilag megszűnt. Az elemi népoktatás katasztrofálissá váló helyzetét a tanfelügyelői havi jelentések alapján pontosan rekonstruálhatjuk. Az első háborús jelentés 1914. szeptember 4-én készült: „Az egyes iskoláknál a tanítás megkezdése a hadiállapotból kifolyólag nagyon nehézzé vált. Az elemi iskolákból az eddigi adatok szerint 130 ... tanító vonult be. Vannak iskolák, amelyeknél egyáltalán nem lesz tanítás, mert a tanító bevonult . . . Nincs elegendő helyettes . . . Kaposvárott az elemi iskolákat a katonaság foglalja le . . . Intézkedtem, hogy a felsőbb osztálybeliek az iskolába járás alól felmentesse-