Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Kelemen Elemér: Adatok a népoktatás Somogy megyei történetéhez (1881-1918)
Még szembetűnőbb ez a tcrvszcrűtlenség, ha a fejlődés nyomán megerősödő polgári és kispolgári réteg igényeit kifejező követelések sorsát vizsgáljuk. „Elodázhatatlan szükség van egy polgári, ill. egy ipari tanműhellyel összekötött ipariskolára - idézhetjük a századvégi sajtóból -, mert tény, hogy az ifjúság nagyobb része immár nem fiskálisnak és orvosnak, hanem kereskedőnek, vasutasnak, postásnak és iparosnak készül." 3,5 Jellemző az is, hogy az i88o-as évektől sorra megnyíló leánypolgári, az iparos- és a kereskedelmi inasiskola, a fiúpolgári, majd a felsőkereskedelmi iskola több éves kényszermegoldások - magánjelleg, alkalmi épületek, bérlemények - után kaptak többé-kevésbé megfelelő helyet a városban. Hasonló volt a helyzet a századfordulóig - az egyre növekvő társadalmi nyomás ellenérc - a kisdedóvók elhelyezése terén is. Kaposvár és a megye kapcsolatát a közoktatás terén ebben az időszakban a megyeszékhely - nem egyszer saját problémáitól is elforduló - befelé zárkózása jellemezte. Bár a tanfelügyelő Kaposvárott székelt, az 1880-90-es években, de még a századforduló után is elsősorban a Csurgói Állami Tanítóképző, s közben tizenöt éven át - 1881-1895 ~~ az intézet tanárainak szerkesztésében, közreműködésével megjelenő, országos rangú Népiskolai, majd később Iskolai Szemle vállalkozott a megye tanítóinak szellemi összefogására, szakmai irányítására. Az 1870-es évek végétől többször is felmerült a csurgói képző Kaposvárra helyezésének a gondolata. A terv végrehajtásához azonban sem a megye, sem a város vezetői nem nyújtottak segítséget. Töretlen volt viszont korszakunkban a kaposvári gimnázium fejlődése. Az 1869-ben államosított iskola ismét hatosztályúvá alakult, majd 1884-ben- nyolc osztállyal - főgimnáziumi rangot kapott. Korábbi épületének többszöri bővítése után a századfordulót már új, modern épületben köszönthette. A város és a megye országosan is egyre nagyobb tekintélyű iskolájává fejlődött, kitűnő, a város szellemi életében is jelentős szerepet vállaló tanári testülettel. Leánygimnázium bár ez az igény is már korábban jelentkezett - csak 1918-ban létesült a városban. A századfordulóig töretlen városfejlődés és a következő évtized koncepciózus és szerencsés kezű városi vezetése a világháborúig terjedő időszakban nem lebecsülhető eredményeket mutatott fel. Üj iskolépületek, számban és felkészültségben gyarapodó testületek — pl. a tanítók száma 1892 és 1912 között csaknem megháromszorozódott -, javuló iskoláztatási arány és az analfabéták számának erőteljes csökkenése igazolják ezt a megállapítást. Az állami elemi iskolákban azonban az egy tanítóra jutó tanulók száma az 1892/93-as tanév 62,9-es atlagáról 1912 13-ra is mindössze 61,8-re javult. A sivár és egyhangú „társas élet", a kaszinók úri és az asszimilálódó polgárság és a kispolgárság egyleteinek és köreinek urakat utánzó programjai mellett új színt jelentett az 1900-as évek elején a Berzsenyi Társaság megalakulása, az irodalmi, a zenei, a képzőművészeti és a színházi élet időszakos megélénkülése. A néhány számon tartható esemény - Rippl-Rónai tevékenysége, Ady szereplése - sem feledtetheti azonban „a csodálatos helyi örökkévalóság" szürke unalmát, amelyben - a „kisvárosok őszi vasárnapjain" - „egy-egy század volt egy-egy óra." 3 '' Részletesebb vizsgálatra vár, hogy a város gazdasági fejlődésének Tótb Tibor által bemutatott és bizonyított megtorpanása, és az ennek következtében „eltorzuló szociális szerkezet" hogyan hatott Kaposvár művelődési életére már a világháború előtt, de főleg azt követően, a két világháború közti időszakban.
