Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Kelemen Elemér: Adatok a népoktatás Somogy megyei történetéhez (1881-1918)

hat évre. Az utóbbi tervezet szerint az első négy - alapvizsgával záródó - év elsősorban az általános műveltség megalapozásának időszaka lenne; a jelöltek „pedagógiai, gazdasági, szociális és népművelési képzése" a felső két évfolyamon történnék. A képesítést állami jognak, a végzett tanítók intézményes továbbképzését az állam kötelességének tartotta. Törekvéseinek közvetlen hátterét a tanítóképzés fejlesztését célzó csurgói próbálkozások, perspektíváját a főiskolai szintre emelt magyar tanítóképzés jelentette. Bár 1919 után - a forradalomban vállalt szerepe és az ezt követő fegyelmi elbocsátás miatt - nevét is elhallgatták, a 20-as, majd a 30-as évek tanítóképzési reformtörekvéseiben újra felbukkannak gondolatai, tervei. Az első évtizedek súlyos gondja volt a tanulók előképzettség és életkor szempontjából egyaránt vegyes összetétele és a nagy fluktuáció. (Jellemző adat, hogy az első huszonöt évben mintegy 1500 növendék fordult meg Csurgón, de közülük csupán 300 nyerte el a tanítói képesítést.) A következetes munkát az intézmény körülményei is nehezítették. A tanulók életének minden területére kiterjedő, összehangolt nevelői tevékenységet, a hivatástudat, az ügyszeretet magasabb igényeinek érvényesítését maradéktalanul csak a századforduló után sikerült megvalósítani. Nagy szerepe volt ebben a lakásviszonyok rendezésének - a lakásadói szabályzat életbe léptetésének és az állami externátusi rendszer kialakításának. Rendeződött a diákok étkeztetése is, a menza 1905-től az intézet házi kezelésébe került át. Ezekben az években alakult ki a csurgói diákélet sok jellemző, kedves szokása, az együvé tartozás külső jegyekben is megnyilvánuló tudata. Az iskolai hangversenyek, a tornabemutatók, a farsangi bálok, a tavaszi kirándulások és a vidám szüreti mulatságok ekkor teremtettek szorosabb kapcsolatot az iskola növendékei és a község lakói között is. Az 1870-80-as évek hetven körüli tanulólétszáma fokozatosan emelkedett, a századforduló éveitől elérte a iio-120-at. Évente csaknem 30 tanító kapott ekkor már oklevelet, többségük Somogyban keresett és talált magának állást. Csurgó mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben fontos bázisa lett a megyei tanító-utánpótlásnak. A századforduló után - a korábbi évtizedek hagyományait folytatva - arra is törekedett, hogy a tanítók sokak által követelt intézményes és kötelezővé teendő továbbképzésének megyei központja legyen. III. Kaposvár közoktatásügye Somogy megye népoktatásának általános képét sajátos módon egészíti ki, s talán árnyaltabbá teszi a megyeszékhely, Kaposvár dualizmuskori közoktatástörténetének vázlata. „Kaposvárt nem nevezhetjük egyértelműen sem ipari, sem kereskedelmi, sem hivatalnoki, sem papi, sem vasutas, sem iskola városnak - foglalja össze Kaposvár dualizmuskori fejlődését Vörös Károly. - Kaposvár mindezeknél kevesebb és ugyanakkor több is, egyszerűen valódi általános központ... Sokféle központi funkciót fogva össze, de köztük egyetlen szélesebb, országos vagy regionális vonatkozásban domináló erejűt sem: egészében azonban mégis a várost igen jelentőssé tevő energiával rendelkezve."

26 A feudális gazdasági és társadalmi kötöttségek felszámolása 1849-et követően viszonylag gyors fejlődést indított el Somogyban. A változások természetesen nem hagyták érintetlenül a megye székhelyét, Kaposvárt sem, amely az