Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Kelemen Elemér: Adatok a népoktatás Somogy megyei történetéhez (1881-1918)

modern közoktatás - s egyre inkább: nemcsak az elemi fokú, hanem az erre épülő és életük gyakorlati követelményeihez a hagyományos gimnáziumnál jobban igazodó magasabb fokú iskolázás (az alapfokú szakoktatás mellett a polgári iskola és a reális irányú középiskola) - helyi társadalmi bázisát; Kaposvár, Szigetvár és Barcs mellett elsősorban Nagyatádon, Marcaliban, Csurgón és Tabon. Nyomukban majd - főképp a századforduló után - az ipari üzemek munkásai is felsorakoznak. A helyi bázis megroppanása, szűkössége és az állami támogatás elégtelensége együttesen indokolja és magyarázza azt az alapvető ellentmondást, hogy a modern magyar polgári közoktatás végül is mint iskolafenntartókra, elsősorban változatlanul az egyházakra támaszkodhatott, megerősítve ezzel az egyházak hagyományos szerepét és pozícióját. Ennek mértéke - a később idézett adatok tanúsága szerint is - Somogyban jóval meghaladta az országos átlagot. Ezen lényegesen az sem változtatott, hogy az állami támogatás az 1890-es évektől egyre nőtt, s a háború előtti években ténylegesen megsokszorozódott, hiszen javarészt a felekezeti iskoláknak nyújtott államsegély formájában jelentkezett. Ez is jelzi viszont, hogy az egyházak híveik romló gazdasági helyzetét és fizetésképtelenségét nem az egyházi vagyonból, hanem állami vagy községi erőforrásokból igyekeztek pótolni, ideiglenesen még az iskola táblájának kicserélését is eltűrve vagy tudomásul véve. A helyi művelődéspolitika korszakunkban az itt vázolt osztályérdekeket tükrözte. Ez pedig az 1874-es „szövetség" megerősödését, kiteljesedését, mindenekelőtt az egyházi befolyás maradéktalan érvényesülését jelentette, ami az iskolahálózat jellegében, az iskolafenntartás nagyjából változatlan arányaiban, de az elemi iskolai oktató-nevelő munka szellemében és tartalmában egyaránt kifejezésre jutott. De a művelődéspolitika osztályjellegének sajátos, „helyi" érvényesülését, egyéni karakterét igazolja a korszak közoktatáspolitikai eseményeinek, változásainak helyi vetülete is, s mindezek tükröződése a helyi tanügyigazgatás tevékenységében. A helyi tanügyigazgatás tevékenységét elemezve, elöljáróban megállapíthatjuk, hogy a törvényhatósági szervek és a népiskolai hatóságok tevékenysége a törvényszabta keretek között zajlott és - főképpen igazgatási szempontból határozott fejlődést mutatott. Kialakult az igazgatás és az ügyvitel egyre több részletében szabályozott gyakorlata, a hivatali kapcsolatok rendje és formája; az irányítási mechanizmus mindinkább rutinszerűvé váló működése. A törvényhatósági közgyűlés rendszeresen tárgyalta és különösebb észrevételek vagy viták nélkül tudomásul vette a közigazgatási bizottság évnegyedes és éves jelentéseit, amelyekben - a tanfelügyelői jelentések kivonataként - a népoktatás kérdései is helyet kaptak, s időnként - inkább megszokásból, mint meggyőződésből az ellenőrzés fokozására és a jelentések időbeli elkészítésére szorgalmazta a végrehajtó apparátust. A közigazgatási bizottság havonta kért és kapott jelentést a tanfelügyelőtől, ehhez járultak a mind alaposabbá váló, a kultuszkormányzat egyre bonyolultabb statisztikai adatfelvételeihez igazodó, ugyanakkor tartalmilag mindinkább elsekélyesedő féléves jelentések. A tanfelügyelő - a közigazgatási bizottság jegyzőkönyveinek tanúsága szerint - rendszeresen részt vett a bizottság havi ülésein, és ott a népiskolai ügyek előadójaként referált a testület elé tartozó ügyekről.