Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Kelemen Elemér: Adatok a népoktatás Somogy megyei történetéhez (1881-1918)

látta az iskoláztatás szükségességét, s maga gondoskodott célszerű, az elsősorban szükséges alapismereteken túlmenően esetenként a szakirányú továbbtanulás megalapozását is biztosító uradalmi iskolák felállításáról. Uradalmi iskolák építése a belső, gazdálkodási és a külső, tanügyigazgatási kényszer hatására a világháborút megelőző öt-hat évben válik csak általánossá; ekkor már - a többnyire nyomorúságos félmegoldások mellett - példaszerűen szervezett „oktatási üzemeket" is találhatunk közöttük. Az egykori közép- és kisbirtokos nemesség, amely korábban nemcsak hirdetője volt a polgári művelődés eszményének, hanem jelentős mértékben hozzájárulván a felekezeti iskolák létesítéséhez és fenntartásához, maga is iskolateremtő tényező volt, a tőke- és munkaerőhiány miatt felőrlődött, birtokait veszítette. Elveszített gazdasági befolyását politikai-közéleti szereplésével ellensúlyozta, egy szűkebb rétege pedig új keletű gazdasági kapcsolataival kárpótolta magát. A népoktatás ekkor már nem jelentett számára többet jól kezelhető liberális jelszónál, aminek gyakorlati megvalósításáért sokszor még hivatali kötelességének is vonakodva tett eleget. Hangadó rétegei - a népoktatási törvény körüli viták tanulságai alapján - tartottak annak demokratikus tartalmától, felvilágosult-liberális felfogásától, és az átszervezett népoktatást szűk mederbe terelve, saját politikai érdekeinek rendelték alá, s fő feladatát egyre inkább a szabadelvű nemzetiségi politikával szembeforduló, terjeszkedő magyar nacionalizmus szolgálatában jelölték meg. Az ipar, a városias fejlődés hiánya, ill. késleltetettsége jó ideig megfosztotta Somogy megyét a tőkeerős és a modern polgári művelődéspolitikát teljes meggyőződéssel képviselő nagy- és középpolgárságtól. E polgári réteg hiánya nyomta rá a bélyegét a megyeszékhely és más városiasodó települések (Szigetvár, Barcs) fejlődésére, ahol is az elemi, maid a magasabb szintű iskoláztatás igénye és feltételei - lényegében más társadalmi rétegek által képviselten - csak a századforduló táján jelentkeznek erőteljesebben. Sajátos képet mutat a parasztság érdekeltsége és a népiskolához való viszonya. Az iskola nyújtotta magasabb műveltség igénye történetünk folyamán szorosan kapcsolódott a paraszti árutermelés kibontakozásához, fejlődéséhez. Ennek fellendülése - Somogyban is - virágzó mezővárosi, falusi iskolákat teremtett és tartott fenn - korszakunkban is. Ott azonban, ahol a beszűkülő fejlődés nem csupán a perspektívákat, hanem az elemi létfeltételeket is bizonytalanná tette, törvényszerűen következett be a visszaesés, akár az egyke miatti fokozatos elnéptelenedés vagy az elvándorlás, akár a gyermekmunka iránt fokozódó igény és a tankötelesek visszatartása és az évről évre fokozódó nincstelenség ad közvetlen magyarázatot az iskola visszafejlődésére vagy a törvény szerint „elégtelen voltára" és a fenntartási-fejlesztési költségektől való vonakodásra. A volt kuriális falvak elszegényedett zsellérei és a különféle napszámosrétegek számára pedig aligha kínálhatott az iskola vonzó értékeket; arról nem is beszélve, hogy az iskolaállítás vagy -fenntartás növekvő terheinek vállalására önerőből eleve képtelenek voltak; a „volt földes uraság" segítségére pedig - a fentebb említett okok miatt - nem számíthattak. A polgárosodó - a paraszt elnevezést is „polgárra" változtató - paraszti rétegek mellett a falvak és a városiasodó települések rohamosan gyarapodó kézműves polgársága, kisisparosai és kereskedői, valamint a tőkés fejlődés és munkamegosztás előrehaladtával gyarapodó tisztviselői és értelmiségi réteg adta a