Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században
Az 1910-es évektől máig eltelt mintegy hét évtized úthálózatfejlődéséről azonos időmetszetekben az egész megyére szolgáló információt továbbra is többnyire az egykori megye-, ill. országos úttérképekről nyerhetünk, de még ebben az időszakban is inkább csak topográfiai tekintetben. (Tehát, hogy hol építettek új utat, és esetleg melyeket szüntették meg időközben.) Az úthálózat hierarchiájában bekövetkezett változásokat azonban azért nem lehet folyamatában végig követni, mert az útminősítési rendszerek szempontja többször és alapjaiban változott. 4. A tulajdonosi-felügyeleti hovatartozás szerinti útkategorizálás Az utak területi érdekeltségi rendszer szerinti osztályba sorolása első ízben az 1850-es években történt: a) állami közutakra (amelyek birodalmi érdekeket szolgáltak), b) országos utakra (amelyek Magyarország érdekeit szolgálták), c) községi utakra (amelyek'felett a vármegyék gyakoroltak felügyeletet). Minőségük és fenntartásuk színvonala általában összefüggött fontosságuk mértékével. y ' Az utak funkcionális hierarchiája és minősége bizonyos mértékig kifejezésre jutott a XIX. sz. vége felé a tulajdon (hovatartozás) és felügyelet alapján rendeletileg kialakított újabb hierarchiában is: a) Az „állami utak" rangjára az ország fő kereskedelmi, közgazdasági és hadászati szempontból kiemelkedő fontosságú útjait emelték. Ezek az országos hálózat gerincét alkotó, mindenekelőtt a nagytávolsági közlekedést szolgáló, országrészeket összekötő pályák általában teljes hosszúkban kiépített, jó minőségű kövesutak voltak. Mint a közmunka és közlekedési minisztérium közvetlen kezelésében levő létesítménynek az építése és fenntartása állami költségen történt. b) A megyei, vagy más néven „törvényhatósági utak" a megyeszékhelyek és a megye többi kereskedelmi központjainak egymás közti összeköttetésére szolgáltak, de a megyék közötti forgalom jelentős hányada is ezeken bonyolódott. Mint megyei tulajdonú létesítményeket a th. gondozásban közmunkával (vagy közmunka megváltási összegekből bérelt munkaerővel) építették és javították. Épülésük és fenntartásuk felett azonban a minisztérium gyakorolt felügyeletet az Államépítészeti Hivatal útján. A XIX. sz. utolsó harmadában többségük kiépítetlen földút volt, de az 1910-es években már kiépített változatuk a jellemző. c) A nagyon triviális megnevezésű „közlekedési utak" (vicinális utak) az egyes községek közötti összeköttetés fenntartását szolgálták, építési és fenntartási költségeiket is a községek viselték. Felügyeleti szervük a vármegyei hatóság volt. Kevés kivétellel földutak voltak. d) Az útstatisztika a századforduló tájától egyes megyékben megkülönböztetett még községi közdűlő utakat, amelyeket a lakosság a földek megközelítésére közösen használt. Azt, hogy pontosan mikor történt a fenti útkategóriák létrehozása, nem sikerült megállapítani. KAROLINY M. (1978) azt írja i. m.-nak első bekezdésében, hogy ,,. . . 1850. évben az állami úthálózatba vették fel a pécs-kaposvárnagykanizsai . . . utakat," majd a következő bekezdésben, hogy ,,A teljes magyar úthálózat kialakítását a közútról és vámokról szóló 1890. évi I. tc. szabályozta átfogóan. Intézkedett az egyes útkatcgóriákról ... Az állami úthálózatot
