Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században
1895-ben jelölték ki, ebbe részben a már korábban állami kezelésbe került utak, másrészt a vármegyék kezelésében levő fontosabb törvényhatósági utak kerültek be." - Utóbbi esetre Somogy megyében nem volt példa, ugyanis azt - térképsorozatunk tanúsága szerint - mindenkor egyetlen állami út, a pécs-kaposvárnagykanizsa-varasdi szelte át. A törvényhatósági utakat már korábban is kijelölték, de pontos kimutatásuk az 1890. évi idézett törvénycikk végrehajtása során 1893-ban történt a /3. ábrán látható, meglehetősen hézagos hálózatot alkotva. 5 " Ezt követően hamarosan megtörtént a községi utak lajstromba vétele. e) Közútjaink utolsó, legkisebb kategóriáját az ún. „vasúti hozzájáró utak" (más néven vasúti összekötő utak) alkották.' 0 Összhosszúságuk megyénkben 1893-ban 10,4 km, de még 1909-ben is csak 15,6 km. Ezek a max. 2 km hosszú utak az állomásokat kötötték össze a legközelebbi községgel, ill. a legközelebbi közúttal. Szerte az országban az volt a gyakoribb, hogy e rövid bekötőutakat a vasúttársaságok építették, méghozzá viszonylag a legjobb minőségben. Kevés kivétellel (kiskorpádi, dobszai) ezeket a vasútépítések idején lekövezték, csak később fenntartásuk nem volt kielégítő. Műszaki jellemzőiket az 1890. évi I. tcikk 29. §-a írta elő. Megyénk azonban e tekintetben különös helyzetben volt, mert mint ahogy az államépítészeti hivatal 1893. évi előterjesztéséből 07 kiderül, Somogyban nem voltak olyan hozzájáró utak, amelyek az előbbi előírásnak megfeleltek volna. Okát abban fogalmazták meg, hogy „ . . . azok fenntartási költségeihez való hozzájárulásra az illető vasúttársaságokat és községeket kötelezni nem lehet." (Nyolc és fél évtized után ma érthetetlennek találjuk ezt az indokot, mert sok megyében, pl. a Duna-Tisza köziekben is, teljesen kiépítették és fenntartották a vasutak a saját érdeküket közvetlenül szolgáló, rövidségük miatt nem munkaigényes bekötőutakat.) Az államépítészeti hivatal annak okán, hogy ezen utakat már eddig is a megyék gondozták - javasolta, hogy a tizenkét összekötő utat (a batéit, kiskorpádit, jákóit, belegit, szobit, csurgóit, nagyatádit, csokonyait, dobszait, darányit, babócsait és boglárit) pótlólag vegyék fel a törvényhatósági közutak hálózatába. A javaslatot elfogadták. A fenntartás költségeinek előteremtése mindig gondot okozott a megyének, ezért nem egyszer igyekezett a tönkrement utakat leadni a községnek. A törvényhatósági utak hálózatának nagyobb mértékű csökkentését 1018 km-ről 622 km-re 1891-ben határozta el a megyei közgyűlés. A rendelkezés életbe léptetéséig (1893-ig) a megyének ki kellett javítani a községeknek leadandó utakat. üíf Megyei kezelésben azokat az utakat hagyták meg, amelyek - főként a járásszékhelyekről - a megyeszékhely felé biztosították az összeköttetést, s törölték a th.-i hálózatból a községekből a járásszékhelyek felé vezető utakat?® Ugyancsak feleslegesnek tartották az épülő vasutakkal párhuzamosan, annak közelében haladó régi th.-i utak fenntartását is. 00 Századunk elejére a távolsági forgalom lebonyolításának fő eszköze már a vasút volt. Az utak egyre jobban a rövid távú, helyi jelentőségű forgalmat szolgálták, ezért kövezésük, karbantartásuk mindinkább a helyi érdekeltségekre tartozott, ahogy élesebben domborodtak ki a speciális érdekek határai és azok körzetét is sokkal könnyebben tűzhették ki. Nem is vettek újabb utakat állami kezelésbe, hiszen többé már nem volt a kereskedelem pártoláson, stratégiai megfontoláson nyugvó közvetlen állami érdek és így feladat sem a kövesúthálózat fejlesztése.
