Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században

c) Szerkesztési, esetleg rajzolási hibaként egyes térképeken átmenetileg ott is megjelennek átjelzések, ahol - a részletes katonai térképekkel ellenőrizhetően - sem korábban, sem később utak. ?iem voltak. Ehhez hasonló az a néhány eset, amikor az ügyiratokban megfogalmazott útirányok a térképen nem követhetők, de még később sem. d) Igen ellentmondásosak a térképeknek az utak kiépítettségéről és használati értékéről (minőségéről) adott információi. E téren riasztó példát szolgáltatnak az első világháborútól magánkiadók, illetve az autóklub által egyremásra megjelentetett autóút-térképek és autóútminőség-térképek. Utóbbiak szakszerű használatát még olyan elemi hibák is megnehezítik, sőt lehetetlenné teszik, hogy a jelmagyarázatban megadott útjelzési típusok nem egyeznek meg a hálózatban alkalmazottal, vagy éppen a színes nyomtatott hálózati jelzések némelyike felismerhetetlen, egymástól nehezen megkülönböztethető, ill. megkülönböztethetetlen. (Pl. az 1832., 1848. évi postaút, ill. az 1942. évi útminőség-térkép.) e) LÔCZY I.-nal és KAROLINY M.-nal egyetértek abban, hogy a postautak egyben a legjobb minőségű utak voltak, de ez a megállapítás nézetem szerint csak a birodalmi érdekeket szolgáló főutakra, kb. az 1860-as évekig volt érvényes, mert a kisebb jelentőségű postautak még az azokat feleslegessé tevő vasutak megépülése előtt is igen gyenge minőségűek, többnyire földutak voltak. f) Az előzőekben felvetett problémák után nyitva maradt az az alapvető, megkerülhetetlen kérdés, hogy mit nevezünk - áttekintő térképeken feltüntetendő - útnak, pontosabban országútnak. E kérdésre egyértelmű feleletet ad a XIX. sz. második felében rögzített nyilvántartás az állami, megyei (törvényhatósági) és községi utak kategóriájában. Csakhogy a megyei és főként a községi utaknak nem mindegyikét rajzolták be a térképekre. Van olyan nyomtatott megyetérkép is, az 1880-as, amelyik a megye Ny-i felében elég sok utat, a K-i felében meg csupán egyetlen utat ábrázol, elhagyva még a legfontosabbakat is (10. ábra). Kevésbé volt tisztázott az út fogalom a XIX. sz- közepéig, amikor egyes térképszerkesztők csak a több kategóriájú postautakat tartották berajzolásra érdemesnek, mások pedig a falvakat összekötő sűrű földút-, ill. csapás hálózatot mutatják be. A nehézséget az okozhatta az áttekintő térképekre berajzolandó utak alsó kategóriájának megállapításakor, hogy a különböző utak minőségében alig volt különbség, hisz a XIX. sz. első felében még ritkaság volt megyénkben az épített, kövezett út. Az időszakosan járható földutak egyes kritikus szakaszainak nyomvonalát elvizesedés, földomlás stb. miatt elég gyakran változtatták. (A műszaki okok miatt történt, általában néhányszáz méternél nem nagyobb nyomvonal váltás sem szolgál magyarázatul a térképeken jelentkező sok kilométeres eltérésekre.) g) Még a kövesút fogalma sem egyértelmű. A földutakat kétféle módon építették ki makadámúttá a XIX. században. A legolcsóbb, legegyszerűbb eljárás az volt, amikor ledöngölt földútra kavicsot szórtak. A járművek a kavicsot néhány év alatt bcledagasztották a felázott altalajba, az út felszíne is elsárosodott, nyáron a kiszáradt sár porréteget alkotott. Tulajdonképpen az alap nélküli makadám utak csak a javított földutak minőségét érték el. jóval tartósabbak voltak azok a makadám utak, amelyeken terméskő alapra fektették a kavicsréteget. Ezeknek csak a mocsaras altalajra fektetett szakaszain fordult elő idővel a besüppedés. Néhány év, esetleg egy évtized alatt azonban a vasalt kocsiabroncsok ezek fedőrétegét is annyira összetörték, valósággal xnegőrölték, hogy újrakavicso-