Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században
befolyásolva az idők folyamán gyakran változott és rendeltetésük is eléggé eltérően alakult. A belvízi közlekedésnek a régmúltban a mai állapottal összehasonlítva, nagyobb volt a jelentősége, de zömében akkor is csak a megye határait alkotó nagyvizekre, 13 a Balatonra meg a Drávára szorítkozott, bár időszakonként a Kapóson is folyt vízi szállítás. Középkori úthálózatunkról - beleértve a Somogy megyeit is - többen értekeztek, tanulmányok születtek, 1 '' amelyeknek azonban közös vonása, hogy megfeledkeztek az utak minőségéről, használati értékéről, ezért túlértékelték a földutak, ill. állathajtásra szolgáló csapások teljesítőképességét. SIMONFFY E. i. m.-ban SZAKÁLY F. i. m.-rc hivatkozva megállapítja, hogy a középkorban a Somogy megyén átvezető útvonalak nem a Kapós völgye mentén haladtak, tehát a későbbi megyeszékhelyt, Kaposvárt is elkerülték A Dráva menti útvonal Eszékről Siklóson és Babócsán átvezetett Csurgóra, amelyhez a Pécs irányából Szigetváron és Babócsán át vezető útvonal csatlakozott. A megye északi felében viszont Simontornya irányából Hetesen és Segesden át vezetett Nagykanizsa, ill. Zákány felé, Székesfehérvár felől pedig Marcalin át ugyancsak Nagykanizsa felé egy-egy út. Jelen tanulmányban nem kívánok részletesebben foglalkozni a középkori úthálózattal. Önmagam szabta feladatom az úthálózatban csupán a XVIII. sz. végétől végbement fejlődésnek, területi szerkezetváltozásnak a vizsgálata. E téma kutatásához rendkívül szegény levéltári iratanyag állt rendelkezésemre, ezért legfőbb forrásaim a különböző években kiadott részletes ország- és megyetérképek voltak. Eredeti elképzelésem az volt, hogy a mintegy másfélszáz éven belüli változásokat komparatív módszerrel, a térképek átjelzéseinek összehasonlításával állapítom meg. Menet közben, a térképek elemzésekor kiderült, hogy ezzel a módszerrel autentikus eredményt nem kaphatok, így feladatomnak csak hozzávetőleges pontossággal tudok eleget tenni. A térképek átjelzéséről gyűjtött főbb tapasztalataim és az abból következő problémák: a) A térképeket nem egységes elvek szerint és nagyon különböző részletességgel szerkesztették. Legrészletesebbek a megyei térképek. A hasonló, vagy valamivel kisebb méretarányú országos politikai-közigazgatási térképek útállománya már szegényesebb, az országos közlekedési és postatérképek anyaga pedig - tematikus szaktérkép jellegük ellenére - általában a legszegényebbek. b) Amennyiben a térképeket azonos nagyságúra kicsinyítés után időrendi sorban rakjuk ki egymás mellé, azok nem felelnek meg annak a vitathatatlan ténynek, hogy az úthálózat mind terjedelmében, mind minőségében - hol lassabban, hol meg gyorsabban - folyamatosan fejlődött, de legfeljebb stagnált. Több esetben ugyanis a később készült térképek kevesebb utat tüntetnek fel, mint amennyi már egy korábbi térképen látható. Hogy mennyire nem az úthálózat rövidült meg - legfeljebb a minősége változott -, hanem a térképszerkesztők indokolható, de alig elfogadható önkényességgel végzett szelekciója tüntette el az utakat, az kiderült abból is, hogy a még későbbi térképek újból jelölik az „eltűnt" utakat, ill. útszakaszokat. Ez a szelektív szerkesztés csak abban a néhány esetben fogadható el, amikor a szerkesztőnek az a - jelmagyarázatban is megnyilatkozó - célja, hogy kizárólag a bizonyos kategóriákba sorolt fontosabb utakat rajzolja be.