Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Varga János: Megye és haladás a reformkor derekán (1840-1843) (Első rész.)

ték a kérdést: követutasításaikban a megyéknek már többsége foglalt állást a hivatalképesség általános kiterjesztése mellett. m) A népképviselet A nép megyei és országgyűlési képviseltetésének ügye nem jutott ily meszszire. Pedig még a követutasító választmányok összeülése előtt, részben a szatmári pontok tárgyalása során, részben attól függetlenül 14 megyében akadtak bevezetésének indítványozói. Közülük 7-ben a javaslattevők csak a magukat megváltott helységek lakóinak kívánták e jogokat megadni, a másik 7-ben viszont az általános népképviselet elfogadtatásának igényével léptek fel. Akciójuk azt a célt szolgálta, hogy a közgyűlés igenlő állásfoglalása eleve ugyanilyen javaslatra kötelezze a fenti választmányokat is. De ezt egyedül Csanádban sikerült keresztülvinniük. Másutt a többség az előterjesztést vagy leszavazta, vagy legfeljebb iránymutatás nélkül utalta a választmány elé. Az előbbi történt 1841 augusztusában Esztergomban, ahol a liberálisok és az ifjúság helyeslésétől kísérve egy fiatal ügyvéd indítványozta, hogy minden helységet két küldött képviselhessen a megyegyűlésen, és a diétán ugyancsak kapjon a nép képviseleti jogot. Pest megye 1841 novemberi közgyűlésén a pesti liberálisok megbízása alapján Nyáry lépett fel az általános népképviselet eszméjével. Beszédében abnormis állapotnak minősítette, hogy 10 millió ember köteles oyan törvényeknek engedelmeskedni, amelyeket mintegy 300000 személy választottjai alkotnak; figyelmeztette a rendeket: addig nem lesz jó az országban, amíg az érintettek mindegyike nem tudja érdekeit védelmezni a diéta tárgyalásain, azaz amíg nem a népesség egésze vesz részt a követek választásában. A pesti reformerek e javaslatot, amelyet a többség döntés nélkül tett át az utasító választmányhoz, valójában annak kipuhatolására szánták, hogy az adott időben meddig terjed a megyei rendek liberalizmusa. Az eredmény nem volt biztató: Széchenyi is úgy nyilatkozott, hogy a nemzet Nyáry indítványának elfogadása esetén „a saját sírját ássa". Nyíltabban beszélt 1842 októberében Zemplén megyének a szatmári pontokról véleményadásra kiküldött választmánya, amelyben a konzervatívok voltak túlsúlyban : amíg Magyarországon arisztokratikusmonarchikus alapelveken nyugvó kormányrendszer létezik, ily „demokratikus intézkedés" elfogadhatatlan, mert részint a nép még a kultúra legalsó fokán áll, részint pedig a népképviselet bevezetésének pillanatában a nemesség megszűnnék, hiszen „a nemesség érdekei a nép érdekeivel teljesen ellentétesek". Az ellenzék: Lónyay Gábor és társai, mivel még azt sem sikerült határozatba foglaltatniuk, hogy a nép legalább két nemest választhasson saját jogai védelmére, tiltakozásul oda is hagyták a kongregációt. A hasonló események jelezték, hogy a népképviselet ügyét a megyék nagy többsége még nem óhajtja a diétára vinni. V. A megyei határozatok mérlege A fentiekben tárgyalt kérdések összességének ilyen vagy amolyan sorsa jelzi, pontosan azonban önmagában nem mutatja meg, hogy a társadalom polgári átalakítását célul tűző liberalizmusnak az 1843-i diétáig mely tárgyakban, milyen mélységig, mekkora nemesi tömegeket sikerült meghódítania. A számba vett problémák köre ugyanis csak azon javaslatokra terjed ki, amelyeket vagy az