Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Varga János: Megye és haladás a reformkor derekán (1840-1843) (Első rész.)
a vasúthálózat kiépüléséig szükséges is marad. Ideológiát is találtak hozzá, mint - a magánvontatást egyébként eltörlő - Szerem konzervatív] ai: kezdettől létező teher ez, így csak a diéta oldozhat fel alóla; illetőleg: „míg a nemesség áll, annak meg kell maradni". Sokhelyt a paraszt szinte kirekesztő kereseti lehetőségének minősítették a vontatást, amelyet éppen az adózó érdekében lenne vétek megszüntetni. Mivel a magánvontatás kötelező fenntartása a fuvardíjak megyei meghatározásával járt automatikusan együtt, a viszonylag kis forgalmú megyékben a liberálisok egy része is nem alaptalanul tartott attól, hogy a viteldíj maximálásának elhagyása a nagy kínálat miatt előnytelen lehet a jobbágy számára; részleges magyarázata ez annak, hogy az alföldi törvényhatóságok zöme miért kardoskodott a magánvontatás mellett. De a „vontatópárt" többsége valójában nem a jobbágy javát nézte, és hangadói helyenként el is szólták magukat. Szatmárban Uray Bálint „az arisztokrácia ellen irányuló üzelmeket" látott a bihariak álláspontja mögött, Gömörben pedig a kérdés konzervatív vezérszónoka hosszan fejtegette, hogy a magyarországi közlekedés „nem bízható a nyers paraszt önkényes árszabására". És a megyék többségében ez volt a vontatóreform ellenzésének tényleges mozgató rugója: kötelező magánvontatás a megye díjszabási jogának őrzését jelentette, amelylyel a fuvarbércket az adózók hátrányára alacsonyan is lehetett tartani ! így érthető, hogy a konzervatívok buzgón unszolták a Helytartótanácsot: keressen módot a vontatóügy statusquo-jának biztosítására. Az ellenzék olyan manőverének minősítették a kötelező magánvontatás több megyében bekövetkezett megszüntetését, amelyből az államnak kára származik. Nemcsak arra utaltak, hogy a liberálisok ezzel is a költséges vasúthálózat megteremtésére akarják a nemzetet erőszakolni; nemcsak arra célozgattak, hogy a személyszállítás költségeinek a szabad alku engedélyezésével szinte bizonyos emelkedése a teheráruk fuvardíjának - az árutermelő birtokosokra ártalmas - növekedését vonja maga után. Főleg azzal igyekeztek a kormányt beavatkozásra bírni, hogy a paraszt nehezebben jut pénzhez, ha már nem lesz magánfuvarra kötelezve; a megyék előbb a háziadót hajtják be, a hadiadó hátralékát tudatosan engedik felhalmozódni, azután pedig majd lármáznak, hogy a jobbágy összeroskad az állami terhek alatt. Azt javasolták, hogy a Helytartótanács a forspont minden formáját nyilvánítsa törvényhozási tárgynak, amelyben, mivel jelen változatában századok óta áll fenn, a megye nem illetékes változtatást tenni. A Helytartótanács azonban, bár vaskövetkezetességgel őrködött a statusquo felett, pontosan tudta, hogy a magánvontatás ügyében nem találhat a fellépésre semmi törvényes kapaszkodót, mert annak egyébként ismételt szabályozása mindig is egy-egy megye kizárólagos hatáskörébe tartozott. így csupán Hont, Békés, Csanád és Vas megyéktől követelhetett magyarázatot a kisgyűlések megszüntetéséről, majd utasíthatta őket azok visszaállítására, amit azonban a megyék gyakorlatilag nem hajtottak végre. Továbbá Verőce előfogat-határozatát semmisíthette meg olyan indoklással, hogy ellenkezik a korábbi és országosan fennálló gyakorlattal az a kikötése, amely szerint tisztviselőnek is csak előzetes bejelentés feltétele mellett lehet joga vontató igénybevételére. g) Az egyházi tized Biharnak évek óta ismételten foglalkoznia kellett az egyházi tized ügyével, mert a váradi püspökség sorra indította a pereket a tizeddel hátralékos job-
